Orbán Viktor számára ellenzékben is fontos volt az egyetértési pontok létrehozása az emberekkel, 2005-ben indította újtának az első nemzeti konzultációt, a 2010-es kormányváltás után pedig immáron tizenegyedik alkalommal él ezzel a sikeres kapcsolatteremtési eszközzel. Ennek a társadalmi támogatásnak köszönhetően jött létre az önálló magyar modell, a konzultációk során ugyanis a választóknak egyebek mellett olyan sorskérdésekben volt döntési lehetősége, mint például a szuverén gazdaságpolitika alapjainak megteremtése, a családtámogatási rendszer bővítése vagy az illegális migráció elleni magyar küzdelem. A most induló, a járvány utáni életünkről szóló nemzeti konzultáció főként gazdasági fókuszú, de ugyancsak kiemelt téma benne a fokozódó migrációs nyomás elleni fellépés. A baloldal kezdetben felesleges pénzkidobásnak tartotta a konzultációt, mostanra azonban már ők is próbálkoznak hasonló indításával, ám az ő témafelvetéseik rendre érdektelenségbe fulladnak.
Orbán számára ellenzékben is fontos eszköz volt
A nemzeti konzultáció kifejezést Orbán Viktor a 2005-ös országértékelő beszédében használta először. Akkor azt mondta, hogy a 2006-os parlamenti választásoknak úgy akar nekifutni, hogy a tervezett lépéseit a választópolgárokkal folytatott párbeszéd alapján építi fel.
Úgy fogalmazott: olyan munkát indítanak, amelynek eredményeképpen „egyetlen ember sem lesz a haza mai határain belül, aki azt mondhatná, hogy őt nem kérdezték meg, hogy hogyan szeretné elgondolni és alakítani a jövőjét”.
Első lépésként létrehozták a Nemzeti Konzultációs Testületet, amely 2005. március 9-én tartotta alakuló ülését, a nyolc tagú testületnek külön szóvivője is volt, Kudlik Júlia televíziós híresség személyében.
Az akkori országjárás során mintegy 700 településre látogattak el a testület tagjai és Orbán Viktor, melynek során 1,6 millió ember véleményét hallgatták meg személyesen, telefonon vagy levelek útján.
A konzultáció alapítványához hatvan millió forint felajánlás is érkezett magánszemélyektől, a konzultáció kérdőívét kitöltők között pedig még egy személygépkocsit is kisorsoltak. A kérdőívekben elsősorban arról érdeklődtek az emberektől, hogy szerintük mi az, amiről beszélni, amin változtatni kellene, mik legyenek a közös célok.
A nemzeti konzultációk sorozatának 2005. októberi zárórendezvényén Orbán Viktor hangsúlyozta: „új gazdaságra, új államra és új politikára van szükség”. „Az új gazdaság eszköze a radikális adócsökkentés, az új államé a bürokrácia radikális csökkentése, az új politikáé pedig a „radikális politikuscsökkentés” – fűzte hozzá. A Fidesz-KDNP a kampány során gyakran hivatkozott a konzultáció eredményeire, a választási programjának alapját is a konzultációs sorozat adta.
2010-től ismét elindult a nemzeti konzultáció
A Nemzeti Konzultáció újraindítását 2010. április 27-én az országgyűlési választásokon aratott győzelem után jelentette be Orbán Viktor, melynek deklarált célja továbbra is az ország vezetői és a választópolgárok közötti kapcsolat közvetlenebbé, szorosabbá tétele lett. Számos kiemelt kormányzati intézkedést konzultáció előzött meg az elmúlt 11 évben. Ilyen értelemben a nemzeti konzultációk hozzájárultak ahhoz, hogy egyetértési pontok jöjjenek létre a kormány és a magyar állampolgárok között.
Így például 2011-ben az új Alkotmányról szóló nemzeti konzultáció keretében a kérdőívet visszaküldő állampolgárok 91 százaléka állt ki amellett, hogy az Alaptörvény a jogok mellett az állampolgári kötelezettségekről is szóljon, ez az alapelv az Alaptörvény egyik legfontosabb pillére lett.
Az Alaptörvény megalkotása előtt a kormánypárti oldalon felmerült a gyermekek után járó extra szavazati jog bevezetése a szülők számára.
Jól példázza, hogy a nemzeti konzultációnak érdemi ráhatása van a kormány döntéshozatalára, hogy a 2011 tavaszán kiküldött nemzeti konzultációkban a gyerek után járó plusz szavazati jogról is kérdezték a kitöltőket, de közel 74 százalékuk elutasította azt. Lázár János, a Fidesz akkori frakcióvezetője ezután azt nyilatkozta, hogy a kérdőívek alapján látható, nincsen megfelelő támogatottsága az elképzelésnek, így azt elvetik.
A szintén 2011-es „Szociális Konzultáció” keretében a véleményt nyilvánító polgárok 86 százaléka kérte azt, hogy az állam szorítsa korlátok közé a közműszolgáltatók magánérdekeit, ami a rezsicsökkentés előfutára volt. Ugyanezen konzultáció keretében a véleményüket elküldők több mint kétharmada (67 százalék) tette le a voksot amellett, hogy a devizahiteleseknek állami segítséget kell nyújtani. A kormány ezt követően számos intézkedést hozott a devizahitelesek megsegítésére.
A 2012-es „Gazdasági Konzultáció” során a kérdőívet kitöltők kilenctizede mondta azt, hogy méltányos tehermegosztásra van szükség az állam, a nagyvállalatok, illetve a bankok és az emberek között. Egyebek közt a szektorális különadók rendszere, illetve a banki elszámoltatás is ezt a logikát tükrözte.
Szintén a „Gazdasági Konzultáció” keretében, hasonló arányban (86 százalék) nyilatkoztak arról az állampolgárok, hogy adókedvezményt kellene kapniuk azoknak a cégeknek, amelyek új munkahelyeket hoznak létre. Ezt követően indult el a Munkahelyvédelmi Akció, amelynek keretében célzott járulékkedvezményt kaptak a vállalkozások. A Munkahelyvédelmi Akció 900 ezer munkavállalót érintett.
A 2015-ös bevándorlásról szóló nemzeti konzultációban résztvevők 90 százaléka támogatta a bevándorlási szabályok szigorítását. A kérdőívet visszaküldők közel kilenctizede (89,6 százalék) támogatta olyan szigorúbb szabályok bevezetését, amely alapján őrizetbe vehetők a magyar határt törvénytelenül átlépő bevándorlók. Az egyik legsikeresebb konzultáció során a válaszadók 99 százaléka támogatta a kormányt abban, hogy az uniós vezetéssel szemben több szuverenitási kérdésben is álljon ki a nemzeti érdekek mellett.
Ez a magas támogatottság a kormány bevándorláspolitikája mellett lehetővé tette azt, hogy Orbán Viktor az uniós csúcsokon a bevándorláspárti országos nyomásgyakorlása ellenére is ki tudott állni a migrációt elutasító magyar álláspont mellett.
A két legutóbbi nemzeti konzultáció a koronavírus-járvánnyal függött össze, az utóbbin például a gazdaság újraindításának folyamatát alapozták meg a magyarok. Ennek köszönhetően a legtöbb uniós tagálammal ellentétben a magyar kormány meg tudta őrizni a támogatottságát a koronavírus-járvány harmadik hulláma során is, hiszen a járvány elleni védekezés során az emberek akaratának megfelelő döntéseket hozott. Szintén komoly eredmény, hogy a közvélemény-kutatások szerint az emberek többsége sikeresnek ítéli meg a kormány járványkezelését. Ebben nagy szerepe volt a nemzeti konzultációnak is.
A járvány utáni életünkről szól a legújabb konzultáció
A most induló, a járvány utáni életünkről szóló nemzeti konzultáció fókuszában főként gazdasági kérdések állnak, amelyekben azért fontos döntést hozni, hogy Magyarország a válság utáni időszakból profitálni tudjon, illetve kialakítsuk a magyar-modellt a járványok és népvándorlások korára.
A konzultációban ezúttal összesen 14 kérdés kapott helyet, melyek többek között a minimálbérről, a családi adóvisszatérítésről és a hitelmoratóriumról szólnak. A kérdőíven ezen felül szerepelnek a migrációval és a hazai vakcinagyártással kapcsolatos kérdések is.
A migráció ügye azután vált fontossá ismét, hogy idén eddig már 38 ezer migráns tartóztattak fel a hatóságok a magyar határokon, miközben az elmúlt évben csak 10 ezret. Ennek következtében Brüsszelben továbbra is napirenden tartják a migránsok szétosztásának kérdését, továbbá fontos szempont az is, hogy a migránsok tömeges megjelenése nagyon komoly közegészségügyi, járványügyi kockázatot is rejt magában. Szintén választ vár a kormány a konzultációban arra, hogy a Soros-féle szervezetek nyomásának engedve meg kell-e változtatnia Magyarországnak az ismert álláspontját, amely szerint nem szabad illegális migránsokat beengedni Európába, hanem fel kell őket tartóztatni, és lehetőség szerint a saját hazájukban kell megoldani a problémáikat.
Jól példázza a nemzeti konzultációk sikerességét, hogy míg a 2010-es kormányváltás után kezdetben felesleges pénzkidobásnak tartotta az ellenzék, az utóbbi években több alkalommal is igyekeztek lemásolni ezt a kapcsolatteremtési formát.
A Jobbik például 2016-ban „Valódi Nemzeti Konzultáció” néven postázott kérdőíveket a választóknak, mint fogalmaztak, azért hogy „az oktatás, a korrupció és az egészségügy helyzetéről többoldalú egyeztetéseket folytasson az országban”, valamint felhívják az emberek figyelmét ezekre a problémákra. A párt akciója ugyanakkor a kormány konzultációjával ellentétben érdektelenségbe fulladt és sikertelen lett, hónapokon keresztül be sem számoltak annak eredményéről, miközben amikor a kormányoldal indított hasonló akciót, akkor gyakorlatilag hétről hétre közölték, hány kérdőív érkezett vissza. Hasonlóan teljes érdektelenségbe fulladt az azóta eltelt időszakban is több hasonló próbálkozása a baloldali pártoknak, legutóbb például Karácsony Gergely és Baranyi Krisztina konzultációját küldték vissza csupán pár ezren a több millió lakosú Budapesten.
Mindez azt jelzi, hogy a baloldali politikusok a kormánnyal szemben nem képesek olyan témákat napirendre tűzni, amelyek az embereket a hétköznapjaik során foglalkoztatják. Ennek következménye, hogy a baloldal kommunikációja kapkodó, hétről-hétre újabbnál újabb ügyek bevetésével próbálják felhívni magukra a figyelmet.
