A XXI. Század Intézet Kaktusz című műsorában idén utoljára beszélgetett egymással G. Fodor Gábor politikai filozófus és Gerő András történész professzor. A vendégek az évzáró adás során értékelték az elmúlt év legfontosabb eseményeit belpolitikai és külpolitikai téren egyaránt, valamint ezek következményeit is. Előbbi kapcsán megállapították, hogy a Fidesz–KDNP sorozatban negyedik kétharmados győzelme következtében már okkal beszélhetünk Orbán-korszakról, amire a külföldről finanszírozott, és ezáltal morális deficittel küzdő ellenzék nem jelent kihívást, csupán a külső tényezők képesek erre. A külpolitikai folyamatok kapcsán pedig úgy vélekedtek, hogy az orosz–ukrán háborúban egy fenntarthatatlan helyzetbe kormányozta magát Brüsszel, ami egész Európára negatív hatással van.
Gerő András szerint a kormánypártok április 3-ai győzelme egyben azt is jelentette, hogy a teljes felelősséget a regnáló hatalom kapta meg, egy belpolitikai ellensúly nélküli helyzet valósult meg, az ellenzék lényegében megszűnt, ami bizonyos értelemben megnehezíti a válság kezelését is. G. Fodor Gábor abból a szempontból közelítette meg a kérdést, hogy a politikai cikluselmélet megszűnésével immáron a megszokottság vált valamiféle rendezőelvvé és minden nehézség ellenére most teremtődtek meg a feltételei egy hosszú lélegzetű Orbán-korszaknak. A történész professzor azt fűzte hozzá a gondolathoz, hogy a magyar történelem az utóbbi néhány száz évben nagyon korszak-orientált volt, és mindig csak a külső események tudták megbuktatni a korszakalkotó hatalmat. Példaként említette, hogy a dualista korszaknak az első világháború, a Horthy-érának a második világháború, a Kádár-érának pedig a Szovjetunió eltűnése vetett véget.
Gerő András szerint szemmel látható, hogy Orbán Viktor korszakban gondolkodik, ám a belső kihívás az ellenzék hitelességi problémái miatt megszűnt most. A politikai filozófus kissé pikírt módon erre úgy reflektált, hogy „ha lenne ma egy választás és a Fidesz nem indulna, akkor se nyerne a baloldal”. Ennek okát abban látja, hogy olyan mértékű morális deficittel küzd a baloldal – amiben a külföldi finanszírozás kérdése strukturális problémaként is erőteljesen megjelenik –, hogy ezáltal az ellenzéki pártok versenyhátrányba hozták magukat. A hatalommal szemben tisztának akarnak mutatkozni, ám a választópolgárok látják, hogy ez nemcsak nem igaz, de álszent is.
A Magyarországnak járó uniós források kapcsán Gerő András úgy vélekedett, hogy ez a kisszerűség mintaképe, amit az EU folytat a pénzelvonással. Meglátása szerint éppen a kohéziós alap volt az egyik értelme az EU létrejöttének, hogy ezáltal minden állam előbb-utóbb nettó befizetővé váljon. G. Fodor Gábor szerint ez minden európai országban kérdéseket fog felvetni, hogy a fősodorból valamilyen kérdésben kibeszélő tagállamokat renitensnek kiáltják ki és pénzügyileg büntetni akarják. Ez egy zsarolási eszköz, ami mögött nyers hatalmi érdekek állnak – fűzte hozzá.
A történészprofesszor hozzáfűzte, hogy orosz–ukrán háború kapcsán is észrevehető, hogy az unió nem a kiegyezésben érdekelt, hanem bármi áron elköteleződött Ukrajna támogatása mellett, amit ráadásul pénzügyileg sem tud finanszírozni. Ezért is értik félre rendre a magyar álláspontot, amely elsősorban hazánk érdekeit tartja szem előtt. A politikai filozófus példaként hozta, hogy Emmanuel Macron francia elnök tegnap felvetette annak megfontolását, hogy biztonsági garanciákat adjon a Nyugat Oroszországnak egy esetleges békekötés esetén. Büntetlenül azonban nem lehet kibeszélni a fősodorból, ezért Macron is könnyen „politikai gettóba” kerülhet ezen realista felvetése miatt.
