A legutóbbi három évtized történelmét, a kommunizmus szorításából magukat több mint harminc éve kiszabadító közép-európai országoknak a szuverenitásért és a szellemi önállóságért folytatott küzdelmét vizsgálja Országból hazát – Harminc éve szabadon címen Schmidt Mária történész, kormánybiztos, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet főigazgatója frissen megjelent kötete.
Schmidt Mária a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány által megjelentetett kötet online bemutatóján emlékeztetett arra, hogy a magyarság negyvenöt évig táplálta magát illúziókkal a Nyugattal kapcsolatban. A történész elmondása szerint az első sokk EU-ba való felvétel elhúzódásával érte a térséget, miközben a nyugat-európai diskurzusban nem igazán foglalkoztak a közép-európai régióval, vagy ha igen, akkor is csak saját, önző szempontjaik szerint.
„Szolidaritásról, testvériségről szó sem volt” – idézte fel a történész, hozzátéve: „Nagy árat fizettünk ezekért az illúziókért, viszont amióta ezekkel leszámoltunk, képesek vagyunk mi is érdek alapon közelíteni a partnereinkhez.”
Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója a kötetbemutatón kiemelte, hogy könyvében Schmidt Mária a magyar történelemtudományban egyedülálló kulcsmondatokban fogalmaz. Az olvasó megkapja a tényadatok rögzítését, olyanokét is, amelyeket más kutatók kevésbé vizsgáltak, mint például az elit problematikáját, a média, az eladósodottság vagy a „továbbszolgálók” kérdését – szólt a kötetről Békés Márton, hozzátéve: Schmidt Mária eközben egy olyan narratív horizontot is ad, amely nemcsak politikatörténetileg helyezi el a vizsgált időszakot, hanem történetpolitikailag is érvényesíti a maga gondolatait.
Schmidt Mária elmondása szerint a kommunizmus 45 éve alatt szerzett tapasztalatok ellenállóvá tették a magyarságot és egyfajta önvédelmi mechanizmussal vértezték fel. „Minket nem olyan egyszerű irányítani” – jegyezte meg. Mint emlékeztetett, az első világháborút lezáró versailles-i békerendszer diktátumai olyan feszültségeket eredményeztek, amelyek elzárták Magyarországot a szomszédaitól, noha a tapasztalatok és a sors összekapcsolta volna velük.
„Csak mostanában kezdjük megérteni, hogy velük ugyanúgy bántak, ugyanaz történt velük, nem csak a szovjet megszállás alatt” – közölte, hozzáfűzve azonban, hogy emiatt mára az egész térség kezd az összekapaszkodás irányába elmozdulni.
Békés Márton szerint Nyugaton azt sem engedték meg, hogy a régió saját néven nevezze a 1990 körüli folyamatokat, amelyeket Schmidt Mária antikommunista forradalmaknak hív, ehelyett a normalizálódás, átrendeződés, esetleg a rendszerváltás szavakat használják, pedig sokkal többről van szó. Egészen más világtörténeti horizontot kapunk: Schmidt Mária leírja például, hogy a közép- és kelet-európai rendszerváltoztatások sorozata nem a hidegháború mellékhadszíntere volt, hanem a fő csatamező; noha természetesen mindez egyenes folyománya volt a térségbeli népek ellenállási küzdelmeinek. Először nyelvet kell váltani, hogy az ember rendszert is tudjon – hangsúlyozta Békés Márton.
Schmidt Mária hozzátette, az 1989-es változásokért a térség lakói nap mint nap megszenvedtek, nem a semmiből beállt fordulat volt. Még sincs például Németországban egyetlen antikommunista hős sem, akire emlékeznének, akinek a kultuszát elkezdenék ápolni. A németek a mai napig nem tudnak mit kezdeni az ország keleti felével – hívta fel a figyelmet.
A másik probléma Németországgal kapcsolatban az, hogy súlyánál, gazdasági teljesítőképességénél fogva Európa vezető hatalma, de ehhez nincs sem védelmi képessége, sem „soft politikája”, egyedül a pénze van meg hozzá, de még kulturális téren „sincsenek sehol a németek” – mondta el a szerző.
Hozzáfűzte azonban: a németek nincsenek könnyű helyzetben, mert birodalmat építeni, még ha az csak egy európai birodalom is, nagyon nehéz. Rengeteg fenntartás van Németország irányában, miközben létezik egy elvárás az ország felé, hogy irányítson, ha tapintattal is. Száz év múlva visszanézve persze meglehet, hogy Angela Merkel időszaka a békés prosperitás időszakaként vonul majd be a történelembe, „de én azt hiszem, nem tudnak azzal a lehetőséggel élni, amit a történelem nekik jutatott” – fogalmazott.
Schmidt Mária a magyarság előtt álló legfontosabb feladatoknak az önállóság megőrzését, a józan ész megtartását, az érdekvezérelt politikához való ragaszkodást nevezte.
Arra a kérdésre, hogy mit tart az elkövetkező tíz év legjobb és legrosszabb forgatókönyvének, Schmidt Mária elmondta, rossznak tartaná egyfajta „európai birodalom” kiépülését, mert azon belül a magyaroknak nem lenne nagy tere az érdekérvényesítésre. A jó forgatókönyv ezzel szemben az lenne, ha Magyarország meg tudná őrizni az önállóságát – fejtette ki az Országból hazát – Harminc éve szabadon című kötet bemutatóján Schmidt Mária.
