A párizsi büntetőbíróság hétfőn két év letöltendő és két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte hétfőn Marine Le Pent és öt évre eltiltotta a politikai választásokon való indulástól, amiért az általa fémjelzett Nemzeti Tömörülés (RN) a vád szerint 2,9 millió euró európai parlamenti juttatást nemzeti pártcélokra használt fel. Az ítélet messzemenő politikai hatással bír: ellehetetlenítheti Marine Le Pen indulását a 2027-es elnökválasztáson. A választók jelentős része, köztük az a több, mint 11 millió francia állampolgár, aki tavaly a Nemzeti Tömörülésre szavazott, nemcsak politikai, hanem demokratikus válságként is értelmezi az ítéletet.

Az eset a jurisztokrácia jelenségének egyik egyértelmű példája, az utóbbi időkben elterjedt módszer, hogy a győzelemre esélyes konzervatív politikai ellenfelet bűncselekmény elkövetésével vádolják, közügyekben való részvételét pedig ezáltal ellehetetlenítik. Brüsszel az elmúlt évek alatt folyamatosan intézményesítette a jogi eszközökkel való politikai leszámolást, mint ahogy azt az Európai Parlament mentelmi jogi gyakorlata is megmutatja. A brüsszeli hatalom saját oldalát a jog fölé helyezi, míg a patrióta oldal terhére külön jogintézménnyé teszi a politikai leszámolást. Márpedig ahol a jog a politikai akaratképzés áldozatává válik, az nem jogállamiság, hanem diktatúra.

Petri Bernadett, a XXI. Század Intézet kutatójának elemzése azt vizsgálja, hogyan használja az európai politikai elit egyre gyakrabban saját céljaira az igazságszolgáltatás eszközeit.

A véleménynyilvánítás szabadsága abszolút – kivéve a patriótáknak

A 2014-es európai választás történelmi áttörést hozott a Nemzeti Front számára, Franciaországban az összes párt közül a legtöbb szavazatot kapta, csaknem ötmillió választó támogatásával a szavazatok 25 százalékát szerezte és 24 mandátumot nyert el az Európai Parlamentben. A Nemzeti Fronttal szemben – amely 2018-ban vette fel a Nemzeti Tömörülés nevet – éppen ekkor, 2014 június 27-én, pár nappal a párt választási sikere után indított nyomozást az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF. A vizsgálat két éven át tartott, az OLAF 2016-ban zárta le azt. A francia hatóságok 2017-ben hivatalos büntetőeljárást indítottak az ügyben, az ügyészség pedig éppen a francia elnökválasztás előtt néhány nappal idézte be Marine Le Pent vádemelésre, aki európai parlamenti mentelmi jogára hivatkozva ezen nem vett részt. A párizsi ügyészség ezt követően kezdeményezte Le Pen és egy képviselőtársa mentelmi jogának felfüggesztését az Európai Parlament előtt, amiről a Parlament rekord gyorsasággal, pár hónap alatt döntött, 2017 júniusában felfüggesztve Marine Le Pen képviselői immunitását.

Le Pen addigra már harmadjára állt mentelmi jogi ügyben az EP Jogi Bizottsága előtt.  Március 2-án szintén a francia hatóságok kérésére a Parlament azért szüntette meg képviselői jogvédelmét, mert az Iszlám Állam nevű terrorszervezet kivégzéseiről fotókat tett közzé a Twitteren, és ezért, „erőszakos tartalmú fotók közzététele” címén 2015 végén vizsgálatot indítottak ellene. Egy évvel később egy szintén Párizsban indult eljárás miatt került a Parlament elé a francia politikus mentelmi jogának kérdése. 2016-ban ugyanis Le Pent nyilvános becsületsértéssel vádolták meg, amiért a Le Grand Rendez-vous című műsorban Christian Estrosi nizzai polgármesterrel kapcsolatban azt állította, hogy radikális iszlamista csoportosulásokkal áll kapcsolatban. Le Pen akkori állítását többek között arra a tényre alapozta, hogy Estrosit elítélte a közigazgatási bíróság, amiért irreálisan alacsony bérleti díjat állapított meg az Iszlám Szervezetek Franciaországi Egyesületének javára. Tényállítások ide, véleménynyilvánítási szabadság oda, mentelmi jogát újra felfüggesztette a Parlament.

A véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozóan a mentelmi jog szinte abszolút védelmet biztosít – de nem a patrióta oldal számára, mint ahogy az a brüsszeli gyakorlatból egyértelműen kitűnik. Jó példa erre Guy Verhofstadt mentelmi ügye, akinek ennél sokkal súlyosabb kijelentésekért sem kellett felelnie a bíróság előtt. A belga politikus ugyanis a lengyelországi jogállamiság és demokrácia helyzetéről szóló 2017. november 15-i strasbourgi plenáris vita során beszédében „fasisztának, neonácinak és a fehérek felsőbbrendűségét hirdetőnek” minősítette a 2017-ben Varsóban megrendezett függetlenségi menet résztvevőit. A belga politikussal szemben több érintett lengyel magánszemély tett büntetőfeljelentést a varsó-śródmieście-i kerületi bíróságon a fenti kijelentések miatt. A Parlament egyszerűen úgy foglalt állást az ügyben, hogy kifejtett véleményük miatt az Európai Parlament képviselői ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe, és nem indítható velük szemben bírósági eljárás, így a mentelmi jogot nem függeszti fel. A belga politikust tehát nem lehetett felelősségre vonni kijelentéseiért.

Hasonló volt a helyzet 2018-ban Anna Gomes, korábbi portugál szocialista EP képviselő esetében is, aki egy napilapnak adott interjújában többmillió eurós korrupcióval vádolt meg egy jobboldalhoz kötődő portugál cégvezetőt. Az Európai Parlament ebben az ügyben is úgy foglalt állást, hogy a kijelentéssel a portugál képviselő csak véleményét fogalmazta meg. „Manapság egyre több politikai vitára kerül sor a Parlamenten kívül, kommunikációs eszközökön keresztül, többek között sajtóközlemények, interjúk, blogok és az internet révén, ezekre a képviselői mentelmi jog kiterjed” – fogalmazott határozatában az Európai Parlament, fenntartva ezzel a szocialista képviselő mentelmi jogát.

Brüsszelben a törvénysértés is lehet jogszerű

Az Európai Parlament eljárási szabályai azt is egyértelműen előírják, hogy a mentelmi jognak meg kell védenie a képviselőt a politikai indíttatású büntetőeljárásoktól. Ezt jelenti a fumus persecutionis szabálya, amely húsz éve része az Európai Parlament eljárásainak, alkalmazását az európai parlamenti képviselők statútuma írja elő. Marine Le Pen esetében a Parlament természetesen kizárta, hogy az ügynek bármilyen politikai motivációja lett volna, pedig a Nemzeti Front ügyével nagyjából éppen egyidőben egy néppárti európai parlamenti képviselő ügyében egészen más döntést hozott.

2018-ban a görög néppárti Manolis Kefalogiannist az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás elkövetésének kísérletével gyanúsították meg, amivel a gyanú szerint jelentős kárt okozott az Európai Unió költségvetése számára. Az ügyészi állítás szerint ugyanis a képviselő éveken keresztül elsikkasztotta az asszisztensét megillető juttatás egy jelentős részét és azt saját magának fizette ki. A görög képviselő esetében a Jogi Bizottság úgy foglalt állást, hogy feltételezhető volt a fumus persecutionis, vagyis a politikai indíttatású feljelentés, így nem függesztette fel a politikus mentelmi jogát. Hogy miért, azt a Parlament soha nem támasztotta alá, arra hivatkoztak, hogy így tűnt a főügyésszel folytatott véleménycsere alapján.

A baloldali brüsszeli elit oldalán olyan eset is előfordult, amikor gazdasági bűncselekmény gyanúja alól „utólag szabadult” az európai parlamenti képviselő mentelmi jogának köszönhetően. 2022 februárjában a Parlament úgy határozott, hogy nem függeszti fel a bolgár szocialista Elena Joncseva mentelmi jogát egy pénzmosási ügyben, annak ellenére, hogy a gyanú szerint Joncseva 2010 és 2018 között, tehát még mandátumának megszerzését megelőzően végrehajtott pénzügyi ügyletek vonatkozásában követte el a bűncselekményeket. A Jogi Bizottság azzal érvelt, hogy a büntetőeljárást Joncseva politikai ellenfelei indították meg, az ügy hátterében pedig a képviselőnek a korábbi bolgár miniszterelnökkel, a jobboldali Bojko Boriszovval fennálló konfliktusa húzódott. A Parlament szerint a büntetőeljárás azért indult, mert Elena Joncseva többször is felhívta a figyelmet a bolgár kormány és a GERB korrupciós eseteireб politikai ellenfelei pedig azért akartak leszámolni vele, mert a Parlament LIBE Bizottságának tagjaként a Bulgáriába szervezett jogállamisági tényfeltáró látogatásokon is részt vett.

A mentelmi jog a demokratikus rendet lenne hivatott védeni

Egyetlen olyan jogintézmény ismert a modern demokráciákban, amely bizonyos egyének részére olyan kiváltságot biztosít, amellyel a többi állampolgár nem rendelkezik. Ez a képviselői mentelmi jog. Egy olyan instrumentumról van szó, amely komoly közjogi megalapozottsággal bír: a népszuverenitás elvének érvényre juttatása és a képviseleti demokrácia letéteményesének tekintendő választott parlament függetlenségének biztosítása. A mentelmi jog ennek megfelelően az olyan megalapozatlan fellépéssel szemben nyújt védelmet, amely a képviselőt törvényhozói funkciója, képviselői tevékenysége miatt érheti.

A mentelmi jog végső címzettje tehát nem a parlamenti képviselő mint személy, hanem maga a parlament, ez a jogintézmény ugyanis a demokratikus rendet hivatott biztosítani. Éppen ezért annak jogellenes felfüggesztése és jogszerűtlen fenntartása egyaránt a demokratikus rendet, a jogállamiság elvét sérti, mivel a jog mindkét esetben a politika intézményesített eszközévé válik. Az Európai Parlamentben pedig éppen ez történik.

A jogállamiság a jog uralmát jelenti az érdekek uralma helyett. Egy olyan politikai eszmény, amely szerint egy országon, államon vagy közösségen belül minden polgár és intézmény ugyanazon törvényeknek tartozik felelősséggel. Úgy tűnik azonban, ha politikai akarat van rá, akad, akitől a törvénysértés is jogszerű. Brüsszel szemmel láthatóan a hatalom oldalán állókat a jog és a demokrácia legelemibb alapelve, a bíróság előtti egyenlőség princípiuma fölé helyezi, és a tételes joggal szemben is megvédi az elszámoltatástól, míg politikai ellenzékével jogi úton igyekszik leszámolni. Ez a politikai korrupció legdurvább esete. Az Európai Unió saját hatalmi pozíciójának ilyen módon való megerősítése a jogállamiság, a demokrácia leépítésével jár.

Brüsszel leszámolhat ugyan egy-egy politikai ellenfelével, az emberek akaratával azonban nem. Az Európai Unió csak akkor szolgál rá saját polgárai bizalmára, ha nem saját hatalma biztosítása érdekében, hanem polgárai akaratának megfelelően jár el. Ha nem így van, akkor a választópolgárok kezében van a döntés, hogy elszámolást és felelősséget követeljenek a hatalom birtokosaitól, megvonva tőlük a bizalmat és a felhatalmazást.