Magyarország nemzetstratégiai érdeke, hogy minden nagyhatalommal kölcsönösen hasznos, egymás szuverenitását tiszteletben tartó kapcsolatokat építsen. Az Orbán-kormány ennek szellemében olyan érdekalapú külpolitikát folytatott az elmúlt évtizedben, amely növelte az ország politikai–gazdasági mozgásterét, így Magyarország mára Közép- és Kelet-Európa mintaországává vált. Ezzel szemben az ellenzék kizárólagosan nyugati elkötelezettségű, ezért is igyekszik a nagyhatalmak közötti konfliktusokat ideológián alapuló belpolitikai viták tárgyává tenni. Ebbe a folyamatba illeszkedik a Fudan Egyetem elleni tüntetés is, amely esetében olyan kényszerpályára került az ellenzék, hogy már nem lehetséges normalizálni kapcsolatait Kínával. Egy esetleges kormányváltás esetében, miután az ellenzék két nagyhatalmat (Kína, Oroszország) is magára haragított, az Egyesült Államok felé pedig egyoldalúan elköteleződött, az ország szuverenitása kerülne veszélybe.
A XXI. Század Intézet legújabb elemzése rámutat arra, hogy a magyar ellenzék egyoldalú világpolitikai elkötelezettsége miatt igyekszik nagyhatalmi konfliktusokat – nyugati érdekek szerint – belpolitikai viták tárgyává tenni. Az elemzés bemutatja továbbá a kormány érdekalapú, szuverenista álláspontja és a baloldal Kína-, Oroszország- és Törökország-ellenes politikája közötti különbséget, végül utóbbi következményeit taglalja.
Kreált nagyhatalmi konfliktusok Magyarországon
Magyarország hosszú távú stratégiai érdeke, hogy kölcsönös haszonnal járó kapcsolatokat építsen minden nagyhatalommal, hogy ne kötelezze el magát egyoldalúan a világpolitikában, így megőrizze szuverenitását. Ennek szellemében az Orbán-kormány nem más országok elvárásai szerint építi nemzetközi viszonyrendszerét, hanem Magyarország érdekeit szem előtt tartva kereskedik vagy köt szerződéseket és sehol sem avatkozik belügyekbe. Kölcsönös tiszteletre törekszik és elvárja azt, hogy más országok se avatkozzanak be a magyar demokráciába. Ennek a határozott, érdekalapú külpolitikának köszönhetően az elmúlt évtized során érezhetően bővült az ország politikai–gazdasági mozgástere. Magyarország mára az uniós politikai színtér fontos tényezőjévé, Közép- és Kelet-Európa mintaadó országává vált.
Ezzel szemben az ellenzék – ideológiai alapon – kizárólag a nyugati hatalomközpontok (Amerikai Egyesült Államok, Európai Unió intézményei, nemzetközi progresszív mozgalmak) mellett kötelezi el magát azzal, hogy belpolitikai frontvonalakat nyit Oroszországgal, Kínával és más regionális hatalmakkal, legutóbb Törökországgal szemben.
A globalista baloldal az elmúlt évtizedben számos alkalommal veszélyeztette az ország stabilitását azzal, hogy megpróbálta a nagyhatalmak (Európai Unió, Kína, Oroszország, USA) közötti törésvonalakat belpolitikai viták tárgyává tenni.
A 2022-es választásokra készülve az ellenzéki összefogás továbbra is kizárólag a nyugati hatalmak érdekeit követve olyan geopolitikai konfliktusokat importál hazánkba, melyeknek célja egyrészről a destabilizáció, a kormány cselekvőképességének akadályozása, másrészről pedig a rövidtávú belpolitikai haszonszerzés.
A baloldalon egységesülő ellenzéki pártok legfontosabb politikai témái között szerepel ma a kínai (Budapest–Belgrád-vasútvonal, Fudan Egyetem) és az orosz (Nemzetközi Beruházási Bank, Paks II) beruházások szakmaiatlan és indokolatlan ellenzése. Jól jellemzi továbbá az ellenzék nyugati hatalmaknak megfelelni akaró magatartását a hónapokig tartó, oltásellenességbe torkolló keleti vakcinák ellen folytatott kampány. A nagyhatalmi frontvonalak megnyitása és a nyugati minták másolása mellett ugyanakkor megfigyelhető az ország szuverenitását veszélyeztető európai integráció elmélyítésének kritikátlan támogatása (euró bevezetése, Európai Ügyészséghez való csatlakozás, uniós minimálbér és a DK esetében az „Európai Egyesült Államok” eszméje).
Az elmúlt tíz évben több tucatnyi tüntetést szerveztek az ellenzéki pártok Kína, Oroszország, illetve számos regionális hatalom, legutóbb Törökország ellen.
A nagyhatalmakkal szembeni demonstrációk minden alkalommal a nyugat-európai erőközpontok érdekeit, az Európai Uniót meghatározó progresszív politikát és az Egyesült Államok iránymutatásait követték. Az ellenzéki pártok mellett a Soros-alapítványok által támogatott magyarországi irodákat működtető NGO-k is számtalan alkalommal próbálták Magyarországot bevonni olyan világpolitikai konfliktusokba, melyekben leginkább az USA érdekei jelentek meg. A „civil” szervezetek által tartott tüntetések célja jól láthatóan minden esetben az ország destabilizálása, ezáltal a kormány megbuktatására tett kísérlet volt, amit legtöbbször nyíltan is felvállaltak.
Ellenzéki tüntetések a nagyhatalmak ellen
A Fudan Egyetem elleni tiltakozást megelőzően Kínával szemben – a pandémia miatt elmaradt demonstrációk mellett – utoljára 2019. március 10-én szerveztek ellenzéki performanszt. A „Tibet elnyomása ellen” szlogennel megtartott demonstráción Szél Bernadett független és Tordai Bence a Párbeszéd országgyűlési képviselője Cseh Katalinnal együtt tiltakozott a kínai nagykövetség előtt, majd a Free Tibet kifejezés felfestésével csatlakoztak a Kína-ellenes nemzetközi mozgalmakhoz.
Oroszországgal szemben – a tavalyi évet kivéve – minden esztendőben szerveztek közösségi oldalak segítségével magánszemélyek „civil” tüntetéseket, amelyeket az ellenzéki politikusok valamennyi esetben jelképesen és szóban is támogattak. Az amerikai érdekek mentén megtartott demonstrációk visszatérő célpontja az orosz elnök személye volt, így például a legnagyobb nemzetközi visszhangot kiváltó 2015-ös Tüntetés Putyin ellen elnevezésű rendezvény, amit Vágó Gábor (LMP) és Gulyás Márton „aktivista” szervezett meg.
De volt már szimpátiatüntetés az orosz LMBTQ-emberekért is 2013-ban, az Amnesty International Magyarország, a Budapest Pride és a Háttér Társaság a Melegekért Soros-szervezetek kezdeményezésére. Legutóbb – szintén a nyugati látszatpolitikát követve – Alekszej Navalnij mellett szerettek volna „tömegesen” kiállni, amit ugyan a vírushelyzet miatt nem lehetett megtartani, ám Karácsony Gergely nyilatkozatban szólalt fel az orosz ellenzéki blogger és közszereplő mellett a „közös európai értékeink alapján”. Jelképesnek mondható az Állítsuk meg Moszkvát! közösségi platform megemlítése, amely 2017 áprilisában még az orosz nagykövetség elé szervezett tüntetést, majd május 20-án Felcsúton tiltakozott az „a korrupció ellen”, végül két hét múlva már a CEU mellett demonstrált Budapest belvárosában, ami jól mutatja a „kelet-ellenes” politikai szerveződésekben megnyilvánuló közvetlen nyugati befolyást.
A regionális hatalmak közül Törökország ellen legutóbb 2019. október 19-én a kurdokkal szimpatizáló magyar „egyetemisták” szerveztek demonstrációt, amin többek közt azt követelték, hogy Törökország vonuljon ki a kurdok lakta régióból. A tüntetés résztvevői elvonultak a Városháza épülete előtt is, ahonnan az egyik ablakból Rojava, azaz a szíriai kurd autonóm régió zászlaját lengették ki. Mint később azt Karácsony Gergely a Facebookra kiírta, az ablak az ő dolgozószobája volt.
A főpolgármester ugyanakkor már a tüntetés előtt egy héttel közleményt adott ki Törökország ellen ugyanebben a témában, ami arra utal, hogy a tüntetést tartó „civil önszerveződés” névtelen tagjai, a kurdokkal szimpatizáló „egyetemisták” valójában a főpolgármester stábjával együttműködő, világpolitikai játszmákat követő aktivisták.
A nyugati érdekeknek megfelelni akaró magyar ellenzék magatartását jól jellemzi a belorusz „ellenzéki” Raman Prataszevics, a szélsőséges Nexta csoport vezetője melletti kiállás, aki néhány éve még az ukrán náci szervezet, az Azov zászlóalj egyenruhájában pózolt fegyverekkel a kezében. A DK a belorusz aktivista melletti kiállás érdekében határozati javaslatot nyújtott be a parlamentben, Szél Bernadett pedig közös fellépésre szólította fel a magyar baloldal pártjait.
2021: ellenzéki tüntetés Kína ellen
A nyugati érdekeket kiszolgáló ellenzéki politika fősodratába illeszkedik a Fudan Egyetem elleni tiltakozási hullám. A QS World University Ranking szerint a világ 34. legjobb egyetemének budapesti campusa az ellenzéki előválasztás egyik fő kampánytémájává vált. Karácsony Gergely határozottan kijelentette, hogy amennyiben a 2022-es választásokat az ellenzék megnyeri, úgy leállítják a tervezési szakaszban lévő Fudan Egyetem építését. Az összellenzéki miniszterelnök-jelölti posztért versengő főpolgármester ezzel nem a magyar, hanem az amerikai érdekek mellett kötelezte el magát, kényszerpályára állítva a jövőbeni ellenzéki politikát.
Az öt német oktatási intézménnyel és a Yale Egyetemmel is együttműködő Fudan elleni tüntetés kapcsán a kínai nagykövetség durva beavatkozásról és szabotázsról írt angol nyelvű közleményében, de megszólalt Kína külügyi szóvivője is, aki olyan a kölcsönös érdekekről beszélt, amit Németország is elfogadott.
A kínai vezetés úgy látja, hogy a demonstráció nem a projekt, hanem a kínai nép ellen szól. Ezt bizonyítja az is, hogy a Diákváros és a Fudan Egyetem számára kijelölt építési területen Karácsony Gergely és Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere olyan utcaneveket (Dalai Láma út, Hszie Si-kuang püspök út, Szabad Hongkong út, Ujgur Mártírok útja) avatott fel, amellyel nyíltan provokálta Kínát.
Egyes ellenzéki politikusok megnyilvánulása szintén azt mutatja, hogy a baloldal valójában nem csupán a kormánnyal szembeni, hanem az amerikai érdekeket követve kimondottan Kína-ellenes politikát folytat. Burány Sándor MSZP-s képviselő például az országgyűlés július 7-i ülésén rasszizmust súroló módon parodizálta a Magyarországon élő kínai emberek magatartását, mikor úgy fogalmazott, hogy „nem kici és nem occó”. Ez a hangnem a kínai emberekkel kapcsolatos előítéleteket táplálja a magyar társadalomban, így sértő a kínai népre nézve. De jó példa volt erre a kínai oltóanyagok elleni ellenzéki kampány hangneme is.
Mindezek mellett Karácsony Gergely vállalása, miszerint ha nyernek 2022-ben, akkor nem lesz Budapesten Fudan Egyetem, jól láthatóan megosztotta az ellenzéki összefogásban részt vevő pártokat.
A Jobbik látványosan távol maradt a tüntetésről, majd Jakab Péter provokatív üzenetet fogalmazott meg Karácsony Gergellyel szemben, a Demokratikus Koalíció pedig igyekezett árnyalni a főpolgármester konszenzus nélküli álláspontját. Utóbbi annyiban érthető, hogy Gyurcsány Ferenc még miniszterelnökként igyekezett kereskedelmi kapcsolatokat kiépíteni Kínával és Oroszországgal is. Így például 2005 szeptemberében Pekingben találkozott Ceng Csing-hunggal, a Kínai Népköztársaság alelnökével és Ven Csia-pao miniszterelnökkel. Az Országos Népi Gyűlés épületében a magyar miniszterelnök gazdasági kérdésekről tárgyalt a kínai állami vezetőkkel. A látogatásának első napját értékelve Gyurcsány Ferenc akkor úgy fogalmazott: „Azért vagyok itt, hogy Kína Magyarországon legyen akkor, amikor Európába akar jönni.”
Az egyoldalú ellenzéki elkötelezettség lehetséges következménye
Az elmúlt évtized nagyhatalmi versenyének, az amerikai–orosz szembenállásnak és az Európai Unió gazdasági szerepvesztésének legnagyobb nyertese Kína lehet. A példátlan gazdasági, katonai és technológiai fejlődésének köszönhetően mára Kína olyan nagyhatalommá vált, amely az USA mögött a második legnagyobb befektetője az Európai Uniónak, egyes előrejelzések szerint pedig egy évtizeden belül elsőszámúvá válhat. Az ebben rejlő lehetőséget ismerte fel többek között a magyar kormány is, amikor – Németországhoz hasonlóan – erősítette meg gazdasági kapcsolatait és növelte kereskedelmét az ázsiai országgal.
Az Orbán-kormányok 2010 óta olyan érdekalapú külpolitikát folytatnak, amelynek célja, hogy a nagyhatalmakat érdekeltté tegye Magyarország fejlődésében, így az Egyesült Államok és az Európai Unió mellett Kínával, Oroszországgal, illetve regionális hatalomként Izraellel vagy Törökországgal is kölcsönös tiszteleten és érdekeken alapuló politikai kapcsolatokat épít.
Amennyiben a baloldal nyeri meg a 2022-es választásokat, úgy Magyarország leendő kormányának egyoldalú, a nyugati nagyhatalmak iránt kinyilvánított elkötelezettsége miatt az ország kiszolgáltatottá válna, így elvesztené szuverenitásának jelentős részét. Az ellenzék – rövid távú politikai haszonszerzés miatt – már a választások előtt olyan frontvonalakat nyitott, amelyek egy esetleges kormányváltás esetében megakadályoznák azt, hogy Magyarország kölcsönös haszonnal járó gazdasági kapcsolatokat építsen Kínával vagy Oroszországgal. Az egyoldalú nyugati elkötelezettség olyan kényszerpályára állítaná az országot, amelynek végletesen beszűkülne a mozgástere és sérülne szuverenitása.
