A hazai ellenzék visszatérő módon beszél arról, hogy szerintük a kormány gazdaságpolitikája hibás, az ország nem megfelelő módon használja fel az uniós forrásokat. A tényadatok mellett ugyanakkor már számos nemzetközi szakember – például az IMF igazgatójának – álláspontja is cáfolja ezeket az állításokat, sőt a német kancellár is „okos” magyar beruházásokról és sikeres gazdaságpolitikáról beszél. Az ellenzéki vélekedésekkel szemben a 2014-2020-as uniós költségvetési ciklus során a kormány a látványberuházások helyett kiemelt hangsúlyt fektetett a gazdaságfejlesztést támogató programokra, amelyek fő céljai a mikro-, kis- és középvállalkozások versenyképességének növelése, a foglalkoztatásbővítés és az újraiparosítás támogatása volt. Ez a szemléletváltás visszatükröződik a gazdasági teljesítményben, amely már évek óta az unió élmezőnyében található.
A 2010-es kormányváltás óta az ellenzéki oldalon rendszeresen elhangoznak olyan állítások, amelyek szerint a kormány gazdaságpolitikája elhibázott, az uniós forrásokat pedig vagy látványberuházásokra költik, vagy ellopják. A Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció, majd később a többi ellenzéki párt és ellenzéki városvezető erre hivatkozva már hónapok óta követeli, hogy ne a kormány döntsön az uniós források elköltéséről, hanem az önkormányzati hatáskörbe kerüljön.
Teszik mindezt úgy, hogy 2010 előtt, a Gyurcsány-Bajnai-kormányok időszakában az uniós források ellenére is elképesztő mértékben romlott a magyar gazdaság teljesítménye.
A GDP-növekedés például 2007-re gyakorlatilag megállt, majd a 2008-as világválság leginkább Magyarországot ütötte meg Európában: mivel hazánk már legyengült állapotban futott neki a világválságnak, közel 7 százalékponttal esett vissza a gazdaság teljesítménye 2009-ben. Ráadásul ezt a rossz gazdasági teljesítményt is csak a kiugróan magas eladósodottsággal, államháztartási hiánnyal tudta fenntartani a Gyurcsány-kormány: a maastrichti-kritériumok alapján elviekben 3 százalék alatt tartandó államháztartási hiány 2006-ban például 9,3 százalék volt. Ennek az elképesztően felelőtlen gazdaságpolitikának az lett az eredménye, hogy mind a mai napig nyögi az ország a magas államadósság jelentette terhet, amely 2002 és 2010 között a GDP arányában 55 százalékról közel 80 százalékra nőtt.
Jól jelzi, hogy az uniós forrásokat munkahelyteremtésre sem tudták hatékonyan felhasználni abban az időszakban, hogy 2002 és 2010 között egyetlen egy olyan év sem volt, amikor csökkent volna a munkanélküliség.
2002-ben közel 6 százalék volt az álláskeresők aránya, a 2018-as globális pénzügyi válságot megelőző évben már közel 8 százalék, 2010-ben pedig már jóval 10 százalék fölé nőtt az álláskeresők aránya. Ezzel párhuzamosan a magyaroknak jóval kevesebb, mint 60 százaléka dolgozott csupán a 2010 előtti időszakban.
Ilyen rossz állapotban vette át az ország irányítását Orbán Viktor 2010-ben, miután a Fidesz-KDNP kétharmados többséget szerzett az Országgyűlésben. A kormány egyik első lépése volt az uniós források hibás szétosztási rendszerének átalakítása, megszüntette a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget és átszervezte az ezzel foglalkozó intézményrendszert.
A 2014-2020-as uniós pénzek szétosztásánál pedig már azt a célt tűzte ki a kormány, hogy nagyjából 60 százalékát közvetlen gazdaságfejlesztésre fordítsák ezeknek a forrásoknak.
Mindez jól tükrözi azt a szemléletváltást, amely a gazdasági teljesítményben is megmutatkozik. Az elmúlt években a magyar gazdaság növekedési pályára állt, az utóbbi időszakban rendre sikerült az európai uniós növekedési rangsor élmezőnyében végeznie az országnak. Ezzel párhuzamosan az államadósság GDP-hez viszonyított szintje a 2010-es közel 80 százalékról 70 százalék alá süllyedt, a fegyelmezett költségvetési politikának köszönhetően pedig az államháztartás hiánya sem szaladt el egyik évben sem. Emellett a fogyasztás folyamatosan nő, a munkanélküliség a rendszerváltás óta nem látott alacsony szinten van, miközben a foglalkoztatottság rekordmagas: a 2010-es 55 százalékról 70 százalék fölé nőtt a dolgozó emberek aránya.
A tények tehát egyértelműen cáfolják az ellenzék azon állításait, miszerint a kormány gazdaságpolitikája, illetve az uniós források hatékony felhasználása ne váltaná be a hozzájuk fűzött reményeket.
Poul Thomsen, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatója szerint például egyenesen sikersztori a magyar felzárkózás, ami leginkább Japán és Dél-Korea hatvanas-hetvenes évekbeli átmenetére hasonlít. Mára a korábban igen kritikus Angela Merkel is elismeri a magyar kormány gazdaságpolitikáját: tavaly augusztusban arról beszélt Sopronban, hogy hazánk jól használja fel az uniós forrásokat, mint fogalmazott „Magyarország az emberek jólétének növelésére használja ezeket a pénzeket”, míg a tegnapi Orbán Viktorral történő találkozása előtt arról beszélt, hogy a magyar gazdaság fejlődése „nagyon-nagyon pozitív”.
A német kancellár kiemelte azt is, hogy Magyarország az okos beruházások és gazdaságpolitika révén igen nehéz helyzetből indulva eljutott oda, hogy már nem a munkanélküliséggel kell küszködnie, hanem szakképzett munkaerőt kell találni a betöltendő állásokra.
