A rendszerváltoztatás után húsz évig elhúzódó posztkommunizmusról, a baloldali–liberális gondolkodás progresszivitásának folytonosságáról és válságáról, illetve a tíz éve tartó nemzeti kormányzás által véghezvitt fordulatról beszélgetett Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője két meghívott vendéggel: G. Fodor Gábor politológussal és Békés Márton történésszel, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatójával, „Rendszerváltás után korszakváltás” címmel.
A XXI. Század Intézet Mozgásban című, havonta jelentkező élő Facebook-videóelemzésében arra a kérdésre keresték a választ, hogy miért beszélhetünk rendszerváltoztatás után egyre inkább korszakváltásról is?
A XXI. Század Intézet Mozgásban című, középtávú politikai folyamatok elemzésével foglalkozó élő, Facebookon közvetített műsorának elején G. Fodor Gábor egyértelműen állást foglalt arról, hogy egyre inkább az Orbán-rendszer alapjain létrejövő korszakváltásról kell ma már beszélnünk, annak ellenére, hogy a történelmi korszakhatárokat általában a múltat vizsgálva szoktuk meghatározni. A most megfigyelhető államszerkezeti átalakulások mellett azonban „olyan fundamentális változásokról van szó, amelyek nem csupán a személyekben, az intézményekben testesülnek meg, hanem megváltoztatják mindazt, ahogyan eddig gondolkodtak, cselekedtek a politikában” – mondta. A rendszerváltoztatást követő húsz évet alapvetően még mindig a baloldali gondolkodásmód határozta meg, az elmúlt tíz évben viszont lekerült a „szemellenző” s kiderült, hogy mindazt, amiről azt gondolták korábban, hogy lehetetlen, bebizonyosodott, hogy mégis lehetséges megvalósítani.
Békés Márton egyetértett a helyzetelemzéssel, majd hozzátette, hogy 2010-től rendszerváltásnál is több történt, hiszen „mentalitásváltás” kezdődött, amely alapja lehet a korszakváltásnak. Véleménye szerint az Orbán-kormány megalakulása nem csupán a rendszerváltoztatás befejezésére adott lehetőséget, hanem egy olyan kultúraváltás ígéretét hordozta, melynek alapján korszakot lehet váltani, vagy inkább építeni. Ilyen értelemben „az Orbán-kormány célba juttatta 2010-et követően a magyar rendszerváltást”, ami abból látszik leginkább, hogy az éppen G. Fodor Gábor által leírt „reformpárti ideológiai kontinuum” húsz éve után más gondolkodási logikát indított útjára. A progresszivitás – vagyis a kommunizmus és a liberalizmus által is elképzelt jövőbeni ideális állapot felé mutató politikai gondolkodás – folytonosságát, illetve a folyamatos „válságkezelést” 2010-ben megszakította az Orbán-kormány és belekezdett egy új korszak építésébe. Békés Márton felhívta a figyelmet arra, hogy 2010 óta a politika retorikai eszközkészletében a magyar jobboldal nem használja a „válság” szót, míg a korábbi Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai kormányok alatt szüntelenül erről volt szó.
G. Fodor szerint 2010 után megváltozott az emberek alapvető gondolkodása a politikáról és annak céljairól, ezért aztán az Orbán Viktor nevével fémjelzett kormányzás sokak számára olyan, „mint egy eretnekség, folyamatos lázadás a régi ellen”. Pedig minden támadás ellenére az Orbán-kormányzat egy „koherens politikai rendszer”, amelynek van érthető jövőképe, világos államfilozófiája és sikeres kormányzati gyakorlata.
Békés Márton úgy látja, hogy 1945 és 2010 között egy olyan „progresszív korszakról” beszélhetünk, amikor a haladás kiváltó ereje mindig külföldről érkezett; hiszen a szovjetek, az Európai Unió és az IMF-hitelek egyaránt ennek a progressziónak az eszközei voltak. Ezért, mint mondta, „a kommunista időszak, vagyis az 1945 óta eltelt harminc év kétharmada könnyen egybeolvasható a rákövetkező posztkommunizmussal”, hiszen a kommunista dominanciát és az 1990 és 2010 közötti időszakot egyaránt a progresszív gondolkodás hegemóniája jellemezte. A posztkommunista időszakban bár volt jobboldali kormányzás (Antall-, Boross- és Orbán-kormány), de mindvégig a balliberális erők kezében voltak az uralom kulturális és nyelvi eszközei. Ez ért véget 2010 után. A történész véleménye szerint a nyelv diszkurzív uralása, a használt fogalmi keret megváltoztatása lényeges eleme a korszakváltásnak.
„A kommunizmus azt jelenti, hogy a történelemnek van vége. A posztkommunizmus ezen csupán annyit változtatott, hogy a történelemnek nem a kommunizmus lesz a vége, hanem valami más, mondjuk a liberális demokrácia” – vélte G. Fodor Gábor. A posztkommunizmus így továbbra is „a történelemfilozófia fogságában” maradt, pontosan ebből szabadítottak ki a gondolkodást és a kormányzást a 2010 utáni Orbán-kormányok.
Deák Dániel kérdésére, miszerint mi lehet a neve az elmúlt tíz év rendszerének, és hogyan tudott olyan sokáig tartani a posztkommunista időszak, Békés Márton válaszában rámutatott, hogy az okok onnan erednek, hogy a baloldalon csak ideig-óráig használható „harci fogalmak” vannak, míg a jobboldalon a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, amit ő „nemzeti demokratikus rendszernek” nevez, a valóságban is felépítették. Ez szemantikai értelemben is utal arra, hogy az utóbbi belülről történő irányítottságot jelent, szemben a múlttal, ahol a progresszivitást mindig külső erők hordozták. Ezzel szemben az ellenzék a mai napig nem tudta fogalmilag megragadni ezt a tíz évet, „taktikai fogalmaik” ugyan vannak róla, de „átfogó fogalmuk” nincs.
A változás, amiben élünk, vajon az egész világon elindulhat-e s mennyire lehet tartós? – tette fel a beszélgetés vége felé a kérdést Deák Dániel. G. Fodor szerint a mai rendszer olyan fundamentumokon nyugszik, amelyek együtt koherens egészet alkotnak. A nemzeti gondolat és az önbecsülés például tartós politikai érték lehet.
Ráadásul az ezeken az elveken felépülő kormányzat sikeres volt az elmúlt tíz évben, kirángatta a gazdasági válságból az országot, megállította a migránsválságot és a koronavírust is sikerrel kezelte – tette hozzá.
A Békés Márton szerint „jelenleg világrendszerváltás van”. A 2010-es évek a „lázadás évtizedének” nevezhető, gondoljunk csak a „populista hullámra”, a Brexitre vagy Trump elnökké választására. „A régi világ elleni lázadásnak azonban nincs vége, ma is tart. Ezt a harcot vívja az Orbán-rendszer” – mondta, majd hozzátette, hogy „Magyarország az új világ előőrse”.
A kérdésre, hogy miképpen találkoznak az emberek a korszakváltással a hétköznapokban, több példát is soroltak a Nemzeti Dohányboltok hálózatának egységes piros-fehér-zöld címereitől kezdve a rezsicsökkentésen át az olyan épületekig, mint a megújult Kossuth tér vagy a Puskás-aréna. Ezek – mint fogalmaztak – „jelek a térben”, amelyek egy új korszak nyelvét beszélik. G. Fodor Gábor szerint a nemzeti konzultációknak szintén kiemelt szerepük van, de kézzel fogható az egykulcsos adó vagy a családtámogatás rendszer is. Ugyanakkor egy kormányváltás után az új rendszer „valószínűleg mindent meg akar majd semmisíteni, amit az elmúlt tíz évben az Orbán kormány felépített” – tette hozzá.
Deák Dániel utolsó kérdésére, hogy vajon mennyire stabil a mostani magyar rendszer, illetve globális szinten vagy Európán belül van-e esély egy stabilabb pozíció elfoglalására, Békés Márton felidézte a XXI. Század Intézet által ebben az évben publikált kutatási anyagot, az Európai Stabilitási Indexet, mely szerint jelenleg Magyarország a második legstabilabb ország az Európai Unióban, így ez komoly esélyt ad arra, hogy a mostani rendszer jelentős vívmányai hosszabb ideig fennmaradjanak. „Amíg az Orbán-párti erők több szavazatot kapnak, mint ellenfeleik, addig stabilitás lesz. Amíg ez a stabilitás olyan, hogy a mostani kormánypártok nem kényszerülnek koalíciókötésre és kormányzat gyorsan tud reagálni a megjelenő problémákra, krízisekre, addig meg fog maradnai a korszak stabilitása is” – fejezte be a beszélgetést G. Fodor Gábor.
