Ha azt mondjuk, hogy székely autonómia, akkor sokan húzzák a szájukat, miközben Dél-Tirolban érvényesül az autonómia.

A trianoni diktátum századik évfordulóján olyan vélemények is elhangzanak, hogy Magyarország igazából jól járt, mivel úgyis csak a gazdaságilag fejletlen területeket vették el tőlünk, és ez könnyebbség volt a számunkra a későbbi fejlődés szempontjából.

Nagyon furcsa és egyben nagyon jellemző is az a megközelítés, amely Trianon kapcsán a gazdasági szempontokat tekinti elsődlegesnek. Mert a helyzet másképp áll: ami Trianonban megemészthetetlen, az a végtelen igazságtalansága. Kipécéztek minket a bűnbak szerepére, és megalázták a magyar nemzetet. Ez sokkal mélyebb sebeket ejtett, és sokkal nehezebb – talán lehetetlen is – túllépni rajta, mint bármilyen gazdasági káron. Ha valaki visszagondol a saját életére, arra mindig emlékszik, amikor megalázták. Biztosan jobban emlékszik rá, mint hogy melyik évben volt kevesebb a fizetése, vagy több. A megaláztatás, a kirekesztés, a megkülönböztetés mindig hosszan fáj. Trianon a mindmáig velünk élő, be nem hegedő seb.

A hazai oktatásban miért kezelik még mindig mellékesen a trianoni diktátumot és annak hazánkra és a régióra kifejtett hatásait?

Az iskolai történelemkönyvek szemlélete még a kommunista korszak nézeteit tükrözi. A Rákosi-, majd Kádár-diktatúra alatt a szovjet birodalom részei voltunk, a nemzeti kérdések nem számítottak, kizárólag a világproletariátus helyzete határozott meg mindent. Elhazudták és letagadták a nemzeti kérdést. Ráadásul a Szovjetunióban a kommunista országok egymás elleni küzdelmeit amúgy sem tolerálták. A szovjet birodalom szétesése után a tankönyvek írói továbbra is kitartottak a győztesek szemlélete mellett. Az egész nyugati világ legitimációja a világháborús győzelmeken alapul, és a tankönyveik hol a szovjet félnek, hol az angolszászoknak adnak elsőbbséget, de ez valójában ugyanaz a szemlélet. Mi sajnos a vesztesek oldalára kerültünk kétszer is, és ez politikai realitásként határoz meg mindent. Bármilyen nemzeti dologról is volt szó a második világháború után, mindig is ez a vesztes pozíció határozta meg a helyzetünket.

A Schidt Máriával készült teljes interjú az Origo oldalán olvasható.