
Orbán Viktor miniszterelnök szombaton, a március 15-i ünnep alkalmából tartott beszédében többek között a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartását, a nemzeti vétó megerősítését és az európai béke megteremtését követelte 12 pontban. A miniszterelnök újraértelmezte az 1848-as forradalom követeléseit, és a „Mit kíván a magyar nemzet” aktuális kiáltványaként fogalmazta meg az Európai Unióval szembeni elvárásait. 1848 óta talán most a legidőszerűbb összefoglalni a magyar szuverenitás alapkövetelményeit, a nemzetek Európáját, a törvénytelenül elvont hatáskörök visszaadását, és a nemzeti főhatalom utolsó bástyája, a vétójog megerősítését. „Unokáink jövőjét ne zálogosítsák el, az unió adósságát pedig számolják fel.” – fogalmaz a 12 pontos felsorolás hatodik pontja, amely igen aktuális felhívás Brüsszel felé. Az Európai Bizottság ugyanis éppen arra törekszik, hogy bebiztosítsa az EU és Ukrajna felfegyverzéséhez szükséges jelentős összegű hitelfelvételét: jogi trükkel akadályozná meg, hogy Magyarország megvétózhassa az EU tervezett kölcsönfelvételét, ráadásul mindezt éppen a szolidaritás elvére hivatkozva.
Petri Bernadett, a XXI. Század Intézet kutatója elemzésében azt vizsgálta meg, milyen kockázatai vannak az EU hitelfelvételi terveinek és miért az európai demokrácia elengedhetetlen eszköze a tagállami vétó intézménye.
Nagy vita várható Brüsszelben az új uniós adósságról
Március első napjaiban mutatta be az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen a Bizottság új tervét, amely jelentős mértékben megnövelné a tagállamok védelmi képességeire fordított kiadásait. Az összesen 800 milliárd eurós javaslatcsomag, ami a ReArm Europe (újra felfegyverezni Európát) nevet kapta, öt pontból áll, a második pillére a közös fegyverbeszerzéseket célozza, amire az EU 150 milliárd közös hitelt venne fel. A csomag azon célját, hogy Európában kialakuljon egy megfelelő védelmi kapacitás, múlt csütörtökön az uniós tagállami vezetők támogatták. E téren a hazai álláspont is egyértelmű, 2017 és 2019 között Orbán Viktor és Emmanuel Macron voltak a legfőbb szószólói az uniós védelmi képességek megerősítésének, ráadásul Magyarország azon kevés NATO-tagállamok egyike, amelyek jelenleg teljesítik a védelmi kiadásokra vonatkozó célkitűzést, a GDP 2 százalékos arányát. Az uniós hitelfelvétellel kapcsolatban azonban bonyolultabb a helyzet. Az olyan uniós hitelfelvételhez ugyanis, amely „Magyarország által teljesítendő fizetési kötelezettséget keletkeztet” – fogalmaz az Alaptörvény – a magyar Országgyűlés kétharmados támogatása szükséges. Így tehát az Országgyűlésnek csütörtökig állást kell foglalnia a kérdésben, mert Orbán Viktor szerint a héten sorra kerülő uniós csúcson „nagy, nehéz vita lesz” a közös védelmi EU-hitelről, amiben „Magyarországnak nem szabad részt vennie”. Az uniós költségvetéssel kapcsolatban azonban a szabályok szerint csak egyhangúsággal lehet döntést hozni, tehát minden tagország egyetértése szükséges.
Jogtechnikai trükk szolidaritás címén
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke azonban egy kiszivárogtatott levél szerint olyan eljárási megoldást szorgalmaz, amelyhez elég lenne a tagállamok minősített többsége, azaz vezetőik 55 százalékának támogatása, ha az egyetértő országok legalább az EU teljes lakosságának 65 százalékát képviselik. A jogtechnikai trükkhöz az EU működéséről szóló szerződés 122. cikkét használnák fel, amely lehetővé teszi, hogy a tagok közötti szolidaritás szellemében hozzanak gazdasági intézkedéseket az államok az Európai Bizottság javaslatára. „A Tanács, a Szerződésekben előírt egyéb eljárások sérelme nélkül, a Bizottság javaslata alapján, a tagállamok közötti szolidaritás szellemében határozhat a gazdasági helyzetnek megfelelő intézkedésekről, különösen, ha egyes termékekkel való ellátásban – ideértve különösképpen az energia területét – súlyos nehézségek merülnek fel.” – fogalmaz a kérdéses rendelkezés, amelyet a Bizottság számos esetben alkalmazott a múltban, holott veszélyhelyzeti szabályról van szó. Ennek alapján járt el 2008-ban a pénzügyi válság során a Görögországnak nyújtott pénzügyi támogatás kapcsán, 2015-ben segélyt nyújtott Görögország és Olaszország számára a megnövekedett migránsáradat miatt, és e szabály szerint fogadta el Brüsszel a COVID-járvány hatásainak mérséklésére a Helyreállítási Alapot is. Az elmúlt években rendszerszinten alkalmazta Brüsszel a szolidaritási elvet az orosz–ukrán háború következtében előállt energiakrízis kapcsán, amit az Európai Parlament ki is kért magának, hiszen ilyen esetekben a Parlamentet ki lehet hagyni az eljárásból, a döntést ugyanis a Tanács hozza meg a Bizottság javaslata alapján, a Parlamentet arról csak utólag értesítik.
Az újabb hitelfelvétel egyik kockázata, hogy a szakértők szerint rendkívül veszélyes adósságspirálhoz vezethet. Brüsszel a Helyreállítási Alap keretében történelmi mértékű, 750 milliárd euró értékben vett fel hitelt a pénzügyi piacokról, ennek érdekében pedig kötvényeket bocsátott ki. A kötvények hozamai a gazdaság helyzet romlása miatt jelentős mértékben emelkedtek az elmúlt években, mindez jó üzlet a kötvények jegyzői számára. Az EU és a tagállamok számára azonban rendkívüli teher, mivel súlyos mértékben nőttek az adósság kamatterhei, az Európai Számvevőszék becslése szerint 2026-ra akár a kétszeresére is emelkedhetnek. A visszatörlesztést rövidesen meg kell kezdeni, miközben a források felét sem osztották ki, Magyarország pedig a rájutó 10 milliárd euróból mindeddig csak töredékösszegekhez fért hozzá. A Helyreállítási Alap adósságának visszatörlesztése évi szinten csaknem 14 milliárd euróba kerül majd. A ReArm Europe újabb hitelfelvétele a korábbi adósságra is kihat, a piacoknak 660 milliárd euró nettó kötvénykínálatot kell majd felszívniuk, ami a korábbi hitelfelvétel költségeinek jelentős emelkedésével járhat.
Még ennél is nagyobb kockázatot jelent az az üzenet, amit a tagállamok megkerülésével kierőszakolt hitelfelvétel hordoz. Mint látható, a cikkely alkalmazása csak vészhelyzetben lehetséges, elháríthatatlan természeti katasztrófa, vagy éppen az Európai Unió valamely országát fenyegető konkrét háborús cselekmények esetén lehetne alkalmazni.
Így erre hivatkozva az Európai Unió már nem csupán Ukrajna háborús finanszírozójaként kíván fellépni, hanem háborús félként határozza meg magát és így akar belebocsátkozni a háborús konfliktusba.
Tagállami vétó: az európai demokrácia utolsó védvonala
A vétójog a tagállami szuverenitás utolsó védőbástyája, alkalmazása nem rendszerszintű, de nem is egyedülálló. 2016 és 2022 között mindösszesen harminc olyan döntés merült fel, amelyet valamelyik tagország megvétózott. Ismertebb példák, amikor 2005-ben Franciaország és Hollandia népszavazáson utasította el az Európai Unió alkotmányos szerződését, 2019-ben Franciaország megvétózta Észak-Macedónia és Albánia csatlakozási tárgyalásainak megkezdését az EU-val, 2020-ban Bulgária blokkolta Észak-Macedónia csatlakozási tárgyalásainak megkezdését, kulturális és nyelvi vitákra hivatkozva. 2022-ben Hollandia és Ausztria akadályozta meg ezen a módon Románia és Bulgária csatlakozását a schengeni szabad mozgási övezethez.
A vétó lehetőségének lényege az uniós jogrendben éppen az, hogy a tagállamok megakadályozzák az uniós hatáskörök kiterjesztését olyan területekre, amelyeket saját ellenőrzésük alatt akarnak tartani.
Az Európai Unió költségvetési tárgyalásai során is több alkalommal előfordult, hogy egyes tagállamok hatékonyan éltek a vétó adta lehetőségekkel és mozgástérrel saját érdekeik védelmében. A tagállamok ragaszkodása a költségvetési és pénzügyi szuverenitáshoz az európai uniós integráció alapja. Az uniós költségvetési rendszer a tagállamok kizárólagos pénzügyi főhatalmának elvére épül, a közös költségvetés alapját ez, és nem az uniós politikák jelentik.
Az uniós költségvetés a nemzeti parlamentek legitimálják
1984-ben az Egyesült Királyság, Margaret Thatcher miniszterelnöksége alatt, a brit parlamentre hivatkozva vétóval fenyegetett az EU költségvetésével kapcsolatban, amíg nem kapott jelentős visszatérítést a befizetéseiből. Ez a „brit rebate” néven ismert megállapodás eredményeként az Egyesült Királyság évente visszatérítést kapott az uniós költségvetésbe történő hozzájárulásából. Az integráció alapelve, hogy a nemzeti parlamentek jóváhagyása adja meg a költségvetés feljogosítottságát, ami a pénzügyi szuverenitás egyik legfontosabb alapköve. Ezzel az eszközzel kíván élni Orbán Viktor miniszterelnök, amikor az Országgyűléshez fordul az uniós hitelfelvétel miatt. A tagállami költségvetési vétó kijátszása, a nemzeti parlament állásfoglalásának semmibe vétele éppen ezért egyaránt súlyos sérelem a tagállami főhatalommal, az európai demokráciával és a jogállamiság elvével szemben. A szuverén nemzetállamok önkéntes és komplex együttműködésének egyedülálló és egyetlen módja az egyes érdekek és álláspontok összehangolása. Ezt a folyamatot az unió vezetői korábban még az európai egység és a béke megtartásának legfontosabb eszközeként ismerték el, ma pedig már szabadulnának tőle.
A tartalmi kérdések kitárgyalásának sikertelenségét formai megoldással orvosolni azonban nem más, mint tévút.
Az Európai Unió nem tanul saját hibáiból: a teljeskörű egyetértés hiánya ellenére kierőltetett uniós intézkedés: szétfeszíti az EU döntéshozatalát és menthetetlenül szétveri az európai együttműködést. 2025 a patrióta áttörés éve: elérkezett az idő, hogy az európai patrióták szembeállíthassák az állampolgárok érdekét, a nemzet erejét, a józan ész és a változtatás hatalmát az eddigi téves, megmerevedett, a régi rendszer védelmezésére korlátozódó, ám arra is alig képes felfogással, nemcsak a nemzetállamok, de az egész európai együttműködés érdekében.