Brüsszel már évek óta a farizeus politika melegágya, azonban a 2024-es európai parlamenti választások óta az uniós szervek magasabb fokozatba kapcsoltak a szubjektív jogértelmezés terén, és mára nyilvánvalóvá vált: a balliberális többség számára a globalista fősodor akarata és (vélt) politikai haszna megelőzi a joghoz kötöttség elvét, legyen szó az Európai Parlament saját eljárási szabályairól vagy akár az Európai Unió elsődleges jogában, az alapító szerződésekben foglaltakról. Minden egyes újabb jogellenes lépéssel, amit Brüsszel a politikai céljai megvalósítása érdekében tesz, aláássák a választóknak az Európai Unióba és annak intézményeibe, valamint azok jogállami működésébe vetett bizalmát, végső soron pedig közösségen belüli feszültséghez és ezáltal az unió gyengüléséhez vezetnek.

Szűcs Gábor jogász, a XXI. Század Intézet állandó vendégszerzője az egy hónapja megalakult Európai Parlament kapcsán írt elemzést az Európai Unió föderalista gyakorlatáról.

Aránytalan pozícióosztás

2024 júniusának második hete Európai Parlamenti (EP) választásokkal zárult, ami szignifikáns jobboldali erősödést hozott: az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) 69-ről 78-ra tudták növelni mandátumaik számát, míg a baloldali-liberális Renew képviselőinek száma 102-ről 77-re, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőié pedig 71-ről 53-ra csökkent. Megalakult az EP új és egyben harmadik legnagyobb frakciója, a Jordan Bardella vezette, Orbán Viktor, Herbert Kickl és Andrej Babiš által alapított, 84 főt számláló Patrióták Európáért (PfE). Az Európai Unió „népképviseleti” szervében azonban továbbra is a keresztény-konzervatív gyökereitől elszakadó Európai Néppárt (EPP) rendelkezik a legtöbb, 188 mandátummal, amely – összefogva baloldali, liberális és zöld pártokkal, valamint továbbra is az Európai Bizottság (EB) elnökét adva – az EU elsődleges jogforrását, illetve az EP saját szabályait is felrúgva sem hajlandó teret engedni a szuverenista hangoknak, ezzel pedig csak a PfE vonatkozásában közel 20 millió európai szavazó akaratát s nem utolsó sorban a demokratikus hatalomgyakorlás alapelveit negligálva. 2024. július 16-án alakult meg a frissen megválasztott EP, amit pedig azóta látunk, az egy szupranacionális, jog és állam felett álló, brüsszeli birodalom létrehozására való minden eddiginél erősebb törekvés, ahol az „aki nincs velünk, az ellenünk van” elv érvényesül.

A képviseleti demokrácia alapját a parlamentek jelentik, ahol a képviselőket a választópolgárok juttatják – közvetlenül vagy pártlista révén – mandátumhoz. A nemzeti parlamentek analógiáján elindulva, az EP is egy népképviseleti szerv, ahol a politikusoknak Európa és a saját nemzetállamuk érdekét kell képviselniük, és a nekik bizalmat szavazók akaratának érvényesítésére kell törekedniük, hiszen, végső soron, minden hatalom forrása a nép, a közhatalom – és annak gyakorlója – pedig csak akkor lehet legitim, ha rendelkezik megfelelő demokratikus felhatalmazással, népi legitimációval. Ez a felhatalmazás kötelezettséggel is jár: a képviselők a szavazóik jóvoltából ülnek az EP padsoraiban, ennek megfelelően a döntéseikkel is nemzettársaik akaratát kell szem előtt tartaniuk. Erre világít rá Magyarország Alaptörvénye (Alaptv.) is, amikor kimondja, hogy a nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja. Hasonló deklarációkat fogalmaz meg az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) is, mely szerint az EU működése a képviseleti demokrácián alapul és az EU szintjén a polgárok közvetlen képviselete az EP-ben valósul meg.

A közvetett hatalomgyakorlást megtestesítő képviseleti demokrácia akkor felel meg a – Brüsszel által oly gyakran hangsúlyozott – jogállamiság által támasztott feltételeknek, ha a választott képviselők a népakaratot juttatják érvényre. Az EP-ben azonban jelenleg ennek éppen a fordítottja zajlik, a Patrióták frakcióval szemben alkalmazott cordon sanitaire révén ugyanis közel 20 millió ember akaratát veszik semmibe. Az EP ezzel nemcsak a demokratikus hatalomgyakorlás alapelveit, de a saját maga alkotta eljárási szabályzatát is zárójelbe teszi, hiszen az világosan kimondja, hogy az alelnökök megválasztása során figyelembe kell venni a politikai nézetek méltányos képviseletét, vagyis az alelnöki pozíciók elosztásánál törekedni kell arra, hogy a különböző politikai csoportok arányosan legyenek képviselve. Az EP-nek 14 alelnöke van, így a Patrióta pártcsalád legalább két alelnöki posztra lett volna jogosult, ehelyett egyet sem kaptak. A brüsszeli zsinórmértéket a méltányos képviselet elve és ennek megfelelően a matematika szabályai helyett a kettős mérce adja, amit mi sem támaszt alá jobban annál, hogy a hat mandátummal kevesebbel rendelkező ECR megkapta a neki járó két EP-alelnöki posztot, sőt a 46, illetve 53 képviselőt számoló Baloldal és a Zöldek/Európai Szabad Szövetség is kaptak egyet-egyet.

Az EP eljárási szabályzata hasonló előírásokat tartalmaz a szakbizottsági elnöki pozíciók szétosztása kapcsán. A képviselők 20 állandó szakbizottságban dolgoznak, e bizottságok jelentések elfogadása révén alakítják a jogalkotási javaslatokat, a plenáris ülésen megvizsgálandó módosításokat javasolnak és tárgyalócsoportokat neveznek ki a Tanáccsal folytatott, uniós jogszabályokkal kapcsolatos jogalkotási tárgyalásokra, saját kezdeményezésű jelentéseket fogadnak el, szakértői meghallgatásokat szerveznek, valamint ellenőrzik a többi uniós szervet és intézményt. Az EP eljárási szabályzata szerint a szakbizottságok összetételének tükröznie kell az EP összetételét, illetve a bizottsági helyeket úgy kell elosztani a képviselőcsoportok között, hogy az arányos számítás eredményét felfelé vagy lefelé kerekítik. Ennek ellenére a PfE frakció – habár az EP harmadik legnagyobb pártcsaládja – egyetlen szakbizottsági elnöki posztot sem kapott, szemben a Baloldallal, a Zöldek/Európai Szabad Szövetséggel, a Renew-val, valamint az ECR-ral, amelyek – ugyan kevesebb képviselőjük van – több bizottsági elnököt is adnak.

Női kvóták

Az alelnöki és szakbizottsági elnöki pozíciók kapcsán nemcsak azt mondja ki az EP eljárási szabályzata, hogy azokat a képviselőcsoportok között mandátumszám-arányosan kell elosztani, hanem azt is, hogy tekintettel kell lenni a nemek közötti egyensúlyra. Ez az előírás önmagában is abszurd, hiszen amennyiben több (szakmailag) alkalmas nő vagy férfi van, úgy – e szabálynak megfelelve – egyeseket csak azért nem választanak meg az adott pozícióra, mert „nem megfelelő a nemük”. Vagyis az EP eljárási szabályzatának való megfelelés végett szembe kell helyezkedni az Emberi Jogok Európai Egyezségokmányával (EUSZ), az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel (EUMSZ), az EU Alapjogi Chartájával, illetve minden olyan nemzeti alapokmánnyal (így a magyar Alaptv.-vel is), amelyek kimondják a nemi alapú diszkrimináció tilalmát.

Miután az EP elfogadott egy ilyen – rendkívül irracionális – szabályt, saját maga megy szembe vele. A 20 állandó szakbizottság elnökei közül csak 8 nő, míg a Bizottsági Elnökök Értekezletén velük ülésező 4 különbizottság elnökei között mindössze egy van. Brüsszelben elfogadtak egy – számos nemzetközi normával és a józan ésszel szöges ellentétben álló – eljárási szabályzatot, majd ők maguk szembe is mentek vele. A nemek közötti egyenjogúság alapvető fontosságú, és ezt az európai alkotmányok garantálják is, a nemek közötti egyensúly viszont már nem egy általánosan elismert princípium, de mivel az EP ezt magára nézve kötelezőnek ismeri el, fontos, hogy be is tartsa, hiszen a joghoz kötöttség elve megköveteli tőle. Amennyiben Brüsszel még a maga által alkotott normákat sem hajlandó betartani, azzal tovább tetézi a vele szemben már egy ideje fennálló hitelességi válságot, a jogellenesség talajára irányítva az uniós intézményeket.

A soros elnökség bojkottálása

2024. július elsejétől Magyarország tölti be az Európai Unió Tanácsának soros elnöki posztját. A soros elnök meghatározza azokat a témákat és lényeges kérdéseket, amelyekkel az elnöksége alatt a Tanács foglalkozni fog. A jelenlegi, háborús helyzetben ez kiemelt, stratégiai jelentőséggel bír, és egyben komoly lehetőség Magyarország számára. Bár az alapító szerződések értelmében minden tagállam betölti – rotációs alapon – a soros elnöki posztot, Brüsszelben e téren is alkalmazzák a már-már intézményesített kettős mércét. Orbán Viktort nem engedték felszólalni az EP alakuló ülésén, majd bojkottot hirdettek a magyar elnökséggel szemben, és Ursula von der Leyen úgy határozott, hogy az EB csak vezető köztisztviselői szinten képviselteti magát az uniós tanácsi elnökség informális ülésein, továbbá az EB tagjaiból álló biztosi kollégium nem látogat el hazánkba. Hegedűs Dániel, a Soros Györgyhöz köthető Nyílt Társadalom Alapítványok által 2017 és 2022 között közel másfél dollárral (hozzávetőlegesen 533 millió forinttal) támogatott Német Marshall Alap vezető munkatársa egyenesen arról elmélkedett, hogyan foszthatná meg Brüsszel hazánkat az elnökségtől, és adhatnák tovább azt a lengyeleknek.

Brüsszel nemcsak a nemzetközi jogviszonyokban kiemelten fontos szokás(jogo)t rúgta fel, hanem az alapító szerződések szellemiségével és egyes passzusaival is határozottan szembe helyezkedett. Az EUSZ ugyanis deklarálja, hogy az EU és a tagállamok a lojális együttműködés elvének megfelelően kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában. Az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítélkezési gyakorlata alapján a lojális együttműködés nem kizárólag a tagállamokra vonatkozik, hanem kölcsönösséget követel meg, vagyis az ebből fakadó kötelezettségek nemcsak a tagállamokat, hanem az uniós intézményeket is terhelik. Brüsszel ezen magatartásával – különös tekintettel arra, hogy hazánk az EU versenyképességének helyreállítását tűzte az elnökség zászlajára – veszélyezteti a tanácsi munka hatékonyságát és az uniós jogalkotás előrehaladását.

Zsarolás az olajtranzittal

Idén júliusban Ukrajna korlátozta a Szlovákiába és Magyarországra irányuló Lukoil-olaj tranzitját a Barátság kőolajvezetéken, azzal a deklarált céllal, hogy a két ország változtasson békepárti álláspontján. Hazánk felszólította az EB-t, hogy álljon ki az uniós tagállamok energiabiztonságát fenyegető zsarolás ellen, azonban erre az a válasz érkezett, hogy ez Magyarország és Szlovákia belügye, nincs ellátási veszély, és egyébként is le kell válni az orosz olajról. Brüsszel reakciójával – az erkölcsi aspektuson túl – számos jogi probléma van.

Az EUMSZ kimondja, hogy a belső piac létrehozása, illetve működése keretében, valamint a környezet megőrzésének és javításának szükségességére tekintettel az EU energiapolitikájának céljai között szerepel – a tagállamok közötti szolidaritás szellemében – az energiapiac működésének biztosítása és az energiaellátás biztonságának garantálása az EU-n belül. Az ukrán bojkott, illetve az azt – ráutaló magatartással – jóváhagyó Brüsszel reakció elvitathatatlan szembehelyezkedést jelent az EU céljaival, amiből világosan következik, hogy Brüsszel – ezúton is – önkényesen felülírja az elsődleges jogforrásait a saját politikai érdekei mentén.

De menjünk tovább! Az EB azt állítja, hogy jelen probléma hazánk és Szlovákia belügye, ez azonban tényszerűen nem igaz, hiszen az EUMSZ megállapítja, hogy az energia az uniós tagállamok és az EU közös megosztott felelőssége. Azt pedig nem jelenthetik ki, hogy egyes országoknak „le kell válniuk” az orosz olajról, hiszen szintén az EUMSZ rögzíti, hogy a közös, megosztott felelősség keretében meghozott intézkedések nem befolyásolhatják a tagállamok jogát az energiaforrások kiaknázására vonatkozó feltételek meghatározására, továbbá nem befolyásolhatják a tagállamok különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásuk általános szerkezetét.

Fontos megjegyezni, hogy az EU és Ukrajna között 2017 szeptemberének első napja óta hatályban lévő társulási megállapodás szerint a felek célja, többek között, egy mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség kialakítása, a megerősített gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok feltételeinek megteremtése, amelyeknek köszönhetően Ukrajna fokozatosan integrálódik az Unió belső piacába, valamint egy olyan gazdasági és ágazati együttműködés, amelynek az energiaügy is részét képezi. Ezen dokumentumban foglaltakat a tagállamok nem tudják kikényszeríteni, hiszen a megállapodást az EU nevében kötötték, Brüsszel viszont – a uniós érdekek szem előtt tartása mellett – a lojális együttműködés követelménye miatt köteles lenne ezt megtenni. Magyarországot júniusban épp a lojális együttműködés elvének megsértése miatt marasztalta el az EUB. Hazánk ugyanezen az alapon, valamint a döntéshozatal alapító szerződéseket sértő elmulasztása miatt, pert indíthatna az EB-vel szemben az EUB előtt. A kérdés ugyan költői, de érvényes: vajon mekkora büntetést szabna ki az EUB az EB-vel szemben?

Konklúzió

Ahogy az EP-alelnöki és szakbizottsági elnöki pozíciók elosztásánál, a soros elnökség diszkreditálásánál, valamint hazánk és Szlovákia magára hagyása kapcsán is láthattuk, Brüsszel nem tartja magára nézve kötelező érvényű princípiumnak a joghoz kötöttség elvét, mint a jogbiztonság alapvető feltételét, ami pedig a jogállamiság és a nyugati típusú demokráciák immanens kritériuma. Mindezek pedig csak az elmúlt hónap történései. A fentiek fényében sem jogi, sem erkölcsi alappal nem rendelkeznek a brüsszeli bürokraták arra nézve, hogy egyes – nekik nem tetsző – országokat kioktassanak demokratikus működésből vagy jogállam-értelmezésből.

Szűcs Gábor