Brüsszel folytatja azt az intervenciós kísérletsorozatát, amelynek keretében jogi köntösbe bújtatott riportokban marasztalja el a nyílt társadalmak eszmerendszerét magukénak nem valló tagállamokat. A jogállam fogalmát politikai fegyverré züllesztő Európai Bizottság 2024-es jogállamisági jelentése nem okozott csalódást a korábbi riportokat ismerők számára, a 2020 óta megjelenő jelentések egyik legfőbb közös vonása, hogy a valóságot lényegesen mellőző állítások szerepelnek benne, az elmarasztalások pedig aránytalan mértékben – és az erre vonatkozó szándékosságot megerősítendő – csak azokat az országokat érintik, amelyek vezetése szembe megy a balliberális fősodor aktuális narratívájával, vagyis jelenleg szuverenista és békepárti.

Szűcs Gábor jogász, a XXI. Század Intézet állandó vendégszerzője a folyamatban lévő uniós intézkedéseket veszi részletesen górcső alá.

Gumifogalom és álcivilek

2024. július 24-én nyilvánosságra hozta az Európai Bizottság (EB) a 2024. évi jogállamisági jelentését. A nemzetállami alkotmánybíróságok és az Európai Unió Bíróságának (EUB) munkája nyomán alapvető jelleggel meghatározható a jogállamiság normatív tartalma (jogbiztonság, a jogalkotás és a jogalkalmazás jogállami követelményei, valamint az állami büntetőhatalom jogállami gyakorlása), de taxatíve nem lehet felsorolni a jogállam megvalósulásának feltételeit, ahogy egyetemesen elfogadott jogállamiság definíció sem alkotható. A jogállam definiálatlan fogalma alkalmas arra, hogy azt kisajátítva és önkényesen megtöltve tartalommal, aki erre hajlamos, politikai ellenfeleivel szemben használja, felcímkézve őket a demokrácia ellenségeinek. Így a jogállamiság valamely tagállam általi megsértésére való hivatkozás – bár jogilag nem feltétlenül állja meg a helyét – politikai fegyver lehet Brüsszel kezében az uniformizációs törekvései véghezvitele során azokkal az országokkal szemben, amelyek nem hajlandóak feladni a szuverenitásukat, elutasítják a migrációt, vagy nem értenek egyet az orosz–ukrán háború pénzzel és hadi eszközökkel történő finanszírozásával és ezáltal az eszkalációs kockázat növelésével. Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) a 2021. december 7-én megrendezett, Az EU jogállamisági mechanizmusa – mi a civil szervezetek szerepe? elnevezésű webináriumán elmondták, hogy az EB minden júliusban ki fog adni egy jogállamisági jelentést. Ezen az online fórumon elhangzott az is, hogy néhány tagállam kritikával illeti a jelentéseket a kettős mérce miatt, de ezeket az észrevételeket az EB nem veszi komolyan, hiszen „a kritikák ellenére, [a kritikus országok] mégis részt vesznek a jelentések megalkotásában”.

Az idei az ötödik jogállamisági jelentés. A riportban megfogalmazott állítások kiválóan szolgálhatnának egy kirakatper alapjául, ha azonban valaki érdemben foglalkozik a riportban foglalt deklarációkkal, azokat górcső alá véve hamar rájön, hogy mindezek csupán a különböző, hazánkban (is) tevékenykedő Soros-szervezetek által tollbamondott, koholt politikai vádak, és nincs semmi jogalapjuk. Varga Judit volt igazságügyi miniszter a 2020-as országriport vonatkozásában elmondta, „a jelentést valójában olyan szervezetek írták, amelyek a Magyarország ellen összehangolt politikai kampányt folytató, központilag finanszírozott nemzetközi hálózat részei. A jelentés magyar fejezete 12 civil szervezetre hivatkozik. Ezek közül 11 civil szervezet kapott az elmúlt években pénzügyi támogatást a Soros Györgyhöz kötődő Nyílt Társadalom Alapítványoktól.” Ez azóta sem változott: a 2024-es jogállamisági jelentés elkészítésében közreműködött, többek között, az Amnesty International Magyarország, az Átlátszó, az Eötvös Károly Politikai Intézet (EKINT), a K-Monitor, a Magyar Helsinki Bizottság, a Mérték Médiaelemző Műhely, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és a Transparency International Magyarország is.

Az Amnesty International egy londoni alapítású nemzetközi civil szervezet, mely már a megalapításakor ködös célokkal és gyanús forrásokkal kezdte meg működését, és állítólag összesen több, mint 3 millió tagot számlál. Az Amnesty International Magyarország 2020-ban 25 ezer dollárt (hozzávetőlegesen 9 millió forintot) kapott a Soros Györgyhöz köthető, jelenleg a milliárdos tőzsdespekuláns fia, Soros Alex által vezetett Nyílt Társadalom Alapítványoktól (OSF). Fontos kiemelni, hogy ez csak az Amnesty International Magyarország, az Amnesty International különböző szervezetei világszerte dollármilliókat kapnak Soroséktól (2016 és 2022 között 13 484 193 dollárt, ami 4,86 milliárd forintnak felel meg). 2022-ben az NGO éves globális pénzügyi forgalma 384 millió euró, vagyis 150,31 milliárd forint volt. Az Atlatszo.hu Közhasznú Nonprofit Kft. balliberális médiumként szinte csak kormánykritikus cikkeket jelentet meg, és 2017 és 2020 között 197 478 dollárt (nagyjából 71 millió forintot) kapott az OSF-től.

Az Eötvös Károly Közpolitikai Alapítvány és az Eötvös Károly Közpolitikai Nonprofit Kft. 2016 és 2020 között 129 244 dollárral (körülbelül 46,5 millió forinttal) lettek gazdagabbak az OSF-nek köszönhetően. Az EKINT több, egyéb okból sem nevezhető elfogulatlan és független szervezetnek. A szervezet munkatársai 2020. augusztus 12-én felköszöntötték a 90 éves Soros Györgyöt születésnapja alkalmából, amely bejegyzésükben idézik az EKINT küldetésnyilatkozatának első mondatát, miszerint „az intézetet a Soros Alapítvány hozta létre 2003 januárjában, azért, hogy a hagyományostól eltérő, újszerű intézményi formát teremtsen a demokratikus magyar közélet formálására.” Fleck Zoltán, aki éveken keresztül az EKINT igazgatója volt, a 2022-es kampány során, amikor Márki-Zay Péter közjogi stábjának vezetője volt, olyan kijelentéseket tett, amelyek fényében rendkívül visszás és hiteltelen, hogy épp ez az álcivil szervezet jelent az EB-nek az állítólagos magyarországi demokráciadeficitről. Fleck szerint egy ellenzéki győzelem esetén egy időre fel kell függeszteni a jogállamiságot. A K-Monitort és annak „független, objektív” oknyomozásait és tényfeltárásait 285 360 dollárral (hozzávetőlegesen 103 millió forinttal) támogatta az OSF 2017 és 2022 között.

A Magyar Helsinki Bizottság vagyona 2016 és 2022 között 2 579 885 dollárral (nagyjából 929,5 millió forinttal) gyarapodott az OSF jóvoltából. Ennek fényében érthető a Helsinki nyilatkozatai és állásfoglalásai mögött meghúzódó motiváció, amikor a gyermekvédelmi törvényt, a szuverenitásvédelmi törvényt, a hazai bíróságokat vagy épp a magyar demokráciát támadják. A Mérték Médiaelemző Műhely elemzéseit – és az azokban foglalt tartalom megjelenítését – 88 113 dollárral (körülbelül 32 millió forinttal) támogatta az OSF 2017 és 2022 között.

A TASZ 2016 és 2022 között 1 910 118 dollárt (közel 690 millió forintot) kapott az OSF-től. 2022-ben 340 millió forintnál is több forrás érkezett külföldi szervezetektől a TASZ-hoz, ebből az OSF-támogatások csak 113,9 millió forintot tesznek ki. Az NGO a többi Soros-szervezethez hasonlóan, szisztematikusan támadja a hazai jogalkotás minden olyan termékét, amely a konzervatív értékeket és/vagy a nemzeti szuverenitást hivatott védeni, illetve a szuverenitásvédelmi törvényt konzekvensen önkényvédelmi törvénynek nevezi. A TASZ már a 2019-es önkormányzati választások után is büszkén hirdette, hogy a képzéseiken részt vett „civilek” közül az önkormányzati választáson többen jelöltté vagy – szervezetileg – jelölő szervezetté váltak, az idei választások előtt fél évvel pedig választási jogi programot indítottak, ahol a cél – vélelmezhetően – ugyanaz volt, mint öt évvel ezelőtt. A TASZ pártatlansága kapcsán fontos megemlíteni azokat a felvételeket, amelyek 2022 februárjában láttak napvilágot a szervezet projektvezetőjéről, aki elmondta, hogy hogy „a nemzetközi, vagy külföldi média nem is kíváncsi a részletekre, amikor a magyarországi ügyekről tudósítanak”, illetve beismeri, hogy – a koholt jogállamisági vádak ellenére – „márpedig Magyarországon és Lengyelországban is kifejezetten jó élni”.

Az OSF 2017 és 2022 között összesen 322 055 dollárral (hozzávetőlegesen 116 millió forinttal) támogatta a Transparency International Magyarországot. Azt az álcivil szervezetet, amely különféle, általa kreált korrupciós indexek és elemzések révén próbálja lejáratni hazánkat, és amely – a jogállamiság elvével teljes mértékben szembe menve – nem hajlandó eleget tenni a magyar Országgyűlés által törvényben létrehozott és jogszerűen működő Szuverenitásvédelmi Hivatal adatkérésének. A jogalkotási elveknek és követelményeknek megfelelően elfogadott, így érvényes és tavaly december óta hatályos szuverenitásvédelmi törvény 8. § (1) bek. a) pontja kimondja, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal vizsgálati eljárása során bizonyítási jellegű cselekményként a vizsgált szervezet kezelésében levő, a vizsgált üggyel összefüggésbe hozható összes adatot megismerheti, arról másolatot készíthet, és az összes ilyen iratba – ideértve az elektronikus adathordozón tárolt iratokat is – betekinthet, illetve azokról másolatot kérhet. 

A Soros Györgyhöz és a fia által vezetett OSF-hez köthető szervezetek alkalmazottai többször is színt vallottak arról a politikai tevékenységről, amit „civil aktivitás” címszó alatt napról napra végeznek a világ számos pontján, destabilizálva a nekik nem tetsző kormány helyzetét, és érvényre juttatva a nyílt társadalmak princípiumait. Egy bő két évvel ezelőtt nyilvánosságra hozott felvételen Andrej Nosko, az OSF volt igazgatója elismerte, hogy Magyarország és Lengyelország ellen igaztalan, elfogult kampányt folytat a nemzetközi baloldali média, valamint a határokon átívelő watchdog-szervezetek, külön kiemelve az OSF által szintén erősen megtámogatott Freedom House jelentéseit. Elárulta, hogy ezen NGO-k elemzései nem objektív szempontok alapján mondanak ítéletet egy államok működéséről, hanem kizárólag azt mérlegelve, hogy az azokat vezető kormány nemzeti vagy globalista álláspontot képvisel-e. Nosko megemlített az ugyanezen alapon fennálló brüsszeli kettős mércét is, ami erőteljes Soros-befolyást feltételez az Európai Unióban.

Jogi intervenció

Az idei jogállamisági riport ugyan felfedezni vél „némi pozitív fejleményt” a magyar igazságszolgáltatási rendszer kapcsán, mégis több ponton elmarasztalják e téren hazánkat, például, a bírák véleménynyilvánítási szabadsága kapcsán. Az Alaptv. IX. cikk (1) bekezdése deklarálja, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, ezen alapjog pedig a iurisdictios hatalmi ág képviselőit is megilleti, tekintettel azonban nemzeti alapokmányunk 26. cikkére, amely kimondja, hogy a bírák nem folytathatnak politikai tevékenységet. Ezen rendelkezés indoka teljesen érthető, hiszen a bíráknak a függetlenséget és az objektivitást kell megjeleníteniük nemcsak a munkájuk során, hanem életük minden (nyilvános) szegmensében, ebbe pedig nem fér bele, többek között, a nyilvános politikai véleménynyilvánítás. Érdekes, továbbá, hogy épp az az EB fogalmaz meg kritikát a magyar igazságszolgáltatási rendszer működésével kapcsolatban, amely 2023 decemberében úgy nyilatkozott a magyar igazságügyi reformról, hogy „Magyarország végrehajtotta azokat az intézkedéseket, amelyek megtételére kötelezettséget vállalt annak érdekében, hogy a Bizottság úgy ítélhesse meg, hogy a bírói függetlenséget érintően az Európai Unió Alapjogi Chartájával kapcsolatos feljogosító feltétel teljesült”.

A jelentés igazságszolgáltatási része a magyar ügyészség függetlenségét is megkérdőjelezi. Az ezzel kapcsolatos állítások normatív cáfolatát az Alaptv. és az ügyészségi törvény (Üsztv.) szolgáltatják. Nemzeti alapokmányunk világosan kimondja, hogy a legfőbb ügyész és az ügyészség független, az igazságszolgáltatás közreműködőjeként mint közvádló az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője, az Üsztv. pedig szintén rögzíti, hogy az ügyészség független, csak a törvényeknek alárendelt önálló alkotmányos szervezet, valamint, hogy az ügyészi tevékenységgel összefüggésben az ügyész jogait és kötelességeit csak törvény állapíthatja meg.

A riport külön fejezetet szentelt a „szokásos” korrupciós vádaknak, amelynek keretében ugyan elismerik, hogy Magyarország 2024. február 14-én elfogadta a 2024–25-ös időszakra szóló középtávú Nemzeti Korrupcióellenes stratégiát és az ahhoz kapcsolódó, 2024. február 15-től alkalmazandó intézkedési tervet, de ezt továbbra sem tartják elegendőnek, és a korrupció magas szintjét a függetlennek és objektívnek nem feltétlenül nevezhető Transparency International 2023. évi korrupcióérzékelési indexére alapozva vélelmezik. Sokkal egyszerűbb és hitelesebb is lenne, ha inkább a tényeket vennék górcső alá, mégpedig a lentebbiek szerint.

1) Magyarország az első, az Európai Ügyészséghez (EPPO) nem csatlakozó uniós tagállam, amely munkamegállapodást kötött a Codruta Kövesi által vezetett Európai Ügyészséggel, ennek keretében pedig, a lojális együttműködés elve alapján Polt Péter legfőbb ügyész és az EPPO segítik egymás munkáját az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekkel kapcsolatos bűnüldözés terén. 2) 2023. június 6-án hozta nyilvánosságra az OLAF a 2022-es év, illetve a 2018 és 2022 közötti nyomozási teljesítményének és a csalás-trendek statisztikai jelentését. Az OLAF javaslatai nyomán magas arányban indult meg nyomozás, méghozzá dupla annyiszor, mint az uniós átlag. Kiemelendő az a tény is, hogy az OLAF többségében olyan ügyekben tett igazságügyi ajánlást, melyekben már folyik Magyarországon nyomozás. A szervezet 2022-re vonatkozó éves jelentéséből kitűnik, hogy a magyar ügyészség az OLAF-ügyek 75 százalékában emelt vádat, míg az uniós átlag mindössze 34 százalék. A magyar ügyészség – bár erre nincs törvényi kötelezettsége – Polt Péter legfőbb ügyész rendelkezése alapján az OLAF igazságügyi ajánlása nyomán valamennyi esetben elrendeli a nyomozást, illetve amennyiben már folyamatban volt a nyomozás, az OLAF ajánlását a nyomozás irataihoz csatolja, és abban értékelik.

A médiapluralizmus és médiaszabadság kapcsán is megfogalmaztak kritikákat, például azt, hogy „közepes kockázatú területnek tekinti az újságírók biztonságát”, annak ellenére, hogy a European Centre for Press and Media Freedom által minden évben publikált Media Freedom Rapid Response nevű tanulmány szerint Magyarországon 11 alkalommal történt „támadás” a sajtószabadság ellen, míg Franciaországban ez a szám 51, Németországban pedig 87. Az Alaptv. deklarálja, hogy Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, valamint biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit. Hazánkban a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól külön jogszabály rendelkezik, amely kimondja, hogy a sajtószabadság kiterjed az államtól, valamint bármely szervezettől és érdekcsoporttól való függetlenségre is.

A balliberális brüsszeli fősodor fő problémája a magyar médiaviszonyokkal, hogy – míg 2010 előtt a médiát elvitathatatlanul a baloldali hangok határozták meg, addig – ma a sajtó Magyarországon sokkal szabadabb, a média pedig szignifikánsan plurálisabb, mint az EU nyugati tagállamaiban, így pedig a közbeszédet és annak témáit nem tudják kisajátítani a nyílt társadalmak eszmerendszerét propagáló szervezetek. A baloldal vádjaival szemben, a hazai online médiumok körében épp a kormányellenes hangok hegemóniája érvényesül, ezen platformok elnyomásáról szó sincs, sőt 2010 után jött létre, többek között, a 444, az Ez A Lényeg, a G7, a Magyar Hang, a Mérce, a Napi.hu, a Telexm, a Válasz online és a Zsúrpubi is. A jelentés megállapítása szerint „a civil társadalmi szervezeteket érintő akadályok változatlanul fennállnak, a nemzeti szuverenitás védelméről szóló új törvény pedig még inkább aláássa a civil társadalmi teret”. Az NGO-k működési lehetőségére és anyagi „jóllétére” a magyarországi állandó és aktív jelenlétük, valamint a fentebb ismertetett támogatásuk a bizonyíték.

Ez nyílt beavatkozást jelent egy állam belügyeibe, hiszen a törvényalkotás nemzeti hatáskör, az Országgyűlés pedig hazánk népképviseleti szerve, amely döntéseivel a népet képviseli – ezt jelenti a közvetett hatalomgyakorlás és ez adja a népi legitimációt. Brüsszelnek vagy bármely nemzetközi szervezetnek nincs joga felülírni törvényeket vagy ily módon befolyásolni a nemzeti jogalkotást. A parlament a Magyarország szuverenitása ellen irányuló beavatkozási kísérletekkel szembeni fellépés érdekében alkotta meg a jogszabályt, így a törvény csak a szuverenitást fenyegető cselekményekkel, illetve azok elkövetőivel kapcsolatban kerül alkalmazásra. A norma preambuluma mind a törvény, mind a hivatal szerepét, célját pontosan definiálja, így a „homályos megfogalmazásról” és „a törvény bárkire való vonatkoztatásáról” szóló vádak alaptalanok. A kritikusok szerint a kormány tevékenységével szembeni bármilyen kritikus álláspontra, véleményre ráhúzható az az érvelés, hogy sérti Magyarország szuverenitását. A valóság azonban az, hogy a törvény sehol sem szól a kormányzati vagy azzal ellentétes véleményekről, az ugyanis – az Alaptörvény szellemiségének megfelelően – pártatlan, és objektív kritériumok alapján indít vizsgálatot.

Brüsszeli önellentmondás

Brüsszel az idei jelentéssel ismét saját magának mondott ellent. Az EP ugyanis 2022 márciusában elfogadott egy határozatot az EU demokratikus folyamataiba történő külföldi beavatkozásokkal összefüggésben, melynek értelmében a külföldi beavatkozások súlyosan sértik az unió alapját képező egyetemes értékeket és elveket, így az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség, a szolidaritás, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának követelményét, illetve a jogállamiság elvét és a demokráciát. Az ilyen beavatkozások félrevezetik és megtévesztik a polgárokat, befolyásolják szavazói magatartásukat, végső soron pedig megosztják és polarizálják a társadalmakat, kihasználva azok sebezhető pontjait.

A fentiek következményeként az intervenciós kísérletek torzítják a demokratikus választások és népszavazások integritását; megrendítik a nemzeti kormányokba, a közszférabéli szervezetekbe és a demokratikus rendbe vetett bizalmat, és destabilizálják a demokráciát. Az EB jelentése azonban, a fenti határozatban foglaltak ellenére, durva beavatkozást jelent a magyar belügyekbe, egyértelmű intervenciós kísérletként értelmezhető az, hogy az alkotmányos működésünket és a legitim parlament által elfogadott jogszabályink érvényességét kérdőjelezi meg. A riportban közreműködő álcivil szervezetek hozzájárulása az EB ilyen törekvéseihez, valamint az egyértelmű politikai állásfoglalásuk és a külföldi finanszírozásból végzett politikai tevékenységük a bizonyítékok arra, hogy a szuverenitásvédelmi törvénynek van létjogosultsága Magyarországon. Ahogy a jogszabály is fogalmaz, sérül Magyarország szuverenitása – egyúttal kiemelt nemzetbiztonsági kockázatot hordoz –, ha a politikai hatalom olyan személyek, szervezetek kezébe kerül, akik és amelyek függőségi viszonyban állnak bármely külföldi hatalommal, szervezettel vagy személlyel.

Szűcs Gábor