Címke: Törökország

A közelmúltban Törökországban és Lengyelországban is önkormányzati választásokat tartottak, amelyek eredménye fontos tanulságokkal szolgálhat Magyarország számára is. Törökországban Recep Tayyip Erdoğan, valamint az általa vezetett Igazság és Fejlődés Pártja 2002 óta folyamatosan dominálja a török politikát, míg Lengyelországban a Jarosław Kaczyński nevével fémjelzett Jog és Igazságosság 2015 óta megkerülhetetlen erő. A tavalyi választások során Erdoğan és pártja történelmi győzelmet aratott, Kaczyński és pártja pedig fájó vereségbe szaladt bele, így az idei önkormányzati választásoknak egészen más helyzetből indult neki a két domináns párt. Mégis, a 2019-es eredményeihez képest előbbi komoly veszteségeket könyvelhetett el, utóbbi ugyanakkor a vártnál jobban szerepelt és képes volt stabilizálni magát. (tovább…)

A Török Köztársaság megalakulásának százéves évfordulóján tartottak az elmúlt hónapban választásokat az országban, aminek szimbolikus és gyakorlati jelentősége egyaránt van. A vasárnapi köztársasági elnökválasztás eredményének következtében Recep Tayyip Erdoğan újabb öt évig vezetheti Törökországot, miután 52–48 arányban győzelmet aratott ellenzéki kihívója, Kemal Kılıçdaroğlu felett. Az már az elnökválasztás első fordulójában világossá, hogy a hatpárti ellenzéki szivárványkoalíció az „Erdoğan-korszak lebontásának” ígéretén túl nem tud alternatívát nyújtani a török népnek, ami a parlamenti választás során is megmutatkozott: a regnáló elnök által vezetett választási szövetség 322 székkel többséget szerzett a 600 fős parlamentben. Mindez egyben nem csak azt jelenti, hogy stabil kormány alakul Törökországban, hanem azt is, hogy a köztársaság történetének lassan egynegyede Erdoğan regnálásával kapcsolódik össze, ami mögött hatalmas politikai teljesítmény áll. Ennek következménye, hogy az Erdoğan-korszak jelentősége egyre inkább árnyékot vet Mustafa Kemal Atatürk, a „törökök atyjának” kultuszára is. (tovább…)

Recep Tayyip Erdoğan, az Igazság és Fejlődés Párt (Adalet ve Kalkınma Partisi, röviden AKP) elnöke 2003 óta vezeti Törökországot különböző tisztségeken keresztül, 2003–2014 között miniszterelnökként, 2014 óta pedig köztársasági elnökként. A 2017-es alkotmánymódosítási referendum pedig demokratikus módon ruházta fel az elnököt arra, hogy a két titulust – és az azokkal járó hatalmat – összevonja, és saját a kezében összpontosítsa. A vasárnapi választáson azonban hosszú idő után komoly kihívója akad a regnáló elnöknek Kemal Kılıçdaroğlu személyében, aki mögött egy hatpárti ellenzéki szivárványkoalíció – Nemzeti Szövetség néven – sorakozott fel, ezáltal pedig a május 14-ei köztársasági elnöki- és parlamenti választás lényegében az Erdoğan-korszak jövőjéről is dönt. (tovább…)

Bár a globális politika kapcsán a legtöbbször minden elemzés az Egyesült Államok, Oroszország és Kína szerepét hangsúlyozza, és őket tekintik a világrend meghatározásáért folytatott küzdelem főszereplőinek, a háború is rávilágított arra, hogy számos más hatalom próbálhatja újrapozícionálni magát Washington hegemóniájának hanyatlása közepette. Ezek egyike Törökország, amely bár NATO-tagként hivatalosan az USA szövetsége és emellett az EU-tagság várományosa is, a háború ideje alatt önálló külpolitikájával és jó érdekérvényesítő készségével tűnt ki. (tovább…)

Szeptember 15–16-a között az üzbegisztáni Szamarkand városában tartották a Sanghaji Együttműködési Szervezet idei csúcstalálkozóját. A nagyjából az emberiség felét képviselő államok legmagasabb szintű vezetői találkozójának egyik fő témája az együttműködés területi és tartalmi bővítése volt. A többoldalú tárgyalások mellett azonban kétoldalú egyeztetések sora is lezajlott Szamarkandban, amelyek szintén nagy jelentőséggel bírhatnak mind az eurázsiai térség, mind a globális geopolitika erőviszonyainak alakulása szempontjából. (tovább…)

Az elmúlt időszakban a posztszovjet térség peremvidékein a jelenlévő hatalmak fokozott aktivitása tapasztalható. Az egymással versengő nagy- és középhatalmak, valamint kisebb államok mindegyike igyekszik a koronavírus-járvány következtében lezajló változásokat kihasználva előnyösebb helyzetbe kerülni, míg mások számára a korábban megszerzett pozícióik megtartása a tét. Lengyelország Belaruszban, Törökország a Kaukázusban, a globalista Soros-hálózat pedig a térség egészében igyekeztek kiterjeszteni befolyásukat – általában Oroszország kárára. (tovább…)

Míg Jean-Claude Juncker elnöksége idején több millió illegális bevándorló jutott be Európába és az Európai Bizottság a legális migráció lehetőségeinek kiszélesítésén dolgozott, addig Ursula von der Leyen támogatja a határvédelmet és nem enged Törökország zsarolásának. Mindez bíztató jel Magyarország és a Visegrádi Négyek számára, akik az előző bizottsági vezetéssel éles küzdelmet folytattak a határok védelme, illetve az illegális bevándorlás megállítása érdekében. A jelenlegi folyamatok azt vetítik előre, hogy 2020 folyamán a 2015-ben tapasztalt migrációs válsághoz hasonló jeleneteknek lehetünk szemtanúi, amire Európának a korábbiaknál sokkal hatékonyabban kell reagálnia. (tovább…)

A török-kurd konfliktus októberi kiéleződése miatt kiemelt figyelmet kap Recep Tayyip Erdoğan budapesti látogatása, a hazai balliberális oldal élesen kritizálja a török elnököt, tiltakozást is szerveznek ellene. Ez az ellenzéki magatartás leginkább az aktuálpolitikai helyezkedésüknek tudható be, amely szembe megy a magyar érdekekkel. Hazánk számára ugyanis a legfontosabb szempont, hogy Törökország továbbra is betartsa az EU-val kötött megállapodását és ne engedje tovább a területén tartózkodó több millió bevándorlót. A nyilvános üzengetések ellenére szemmel láthatóan az EU vezetése is tisztában van mindezzel, hiszen október végén nagyjából 218 milliárd forintot utaltak át Törökországnak a területén tartózkodó migránsok ellátására. Tovább tetézi a problémát, hogy a Szíriával határos Libanon gyakorlatilag az összeomlás szélére került. (tovább…)