A hazai baloldal nem képes megújulni: továbbra sincs innováció és releváns mondanivaló, az április 3-án megbukott pártelit pedig – minden személyi változás ellenére – vezető pozícióban maradt. A választási kudarc után nőtt a töredezettség, Márki-Zay Péter visszatérésével, illetve a Jobbik szakadásával szeptemberre – az egykori szivárványkoalíció helyén – immár tizenegy (társ)elnök vezetésével működő nyolc szervezet lesz. Mivel az ellenzéki oldalon nincs hely ennyi párt számára, minden bizonnyal élesedni fog a szavazók bizalmáért folyó küzdelem. A 2024-es helyhatósági és uniós voksolásokra ennek ellenére szükség lesz valamilyen együttműködésre, hisz a nagyobbaknak fontos a stabilitás látszatának fenntartása s a töredezettség felszámolása, míg a kispártoknak a túlélés miatt kell majd ellenfeleikkel összefogniuk.
A XXI. Század Intézet legújabb elemzése a baloldal történelmi fragmentáltságát ismerteti, illetve rámutat az ellenzék szerkezeti válságából eredő problémákra, azaz a megújulás hiányára és a versengéssel szemben felmerülő együttműködési kényszerre.
Megújulás helyett permanens válságban a baloldal
A történelmi kudarccal végződött április 3-i választások óta eltelt időben egyre mélyebb politikai, szervezeti és vezetői válságba kerültek a baloldali pártok. Nincs koherens mondanivalójuk, ahogy érvényes politikai válaszuk sincs a háború okozta globális gazdasági krízisre. Megosztó módon és hitelesség nélkül nyilvánulnak meg a lakosságot jelenleg leginkább érintő egzisztenciális kérdésekben (adócsökkentés, energiaellátás biztosítása, munkahelyek megőrzése, rezsicsökkentés), hisz az elmúlt tizenkét évben hozott jóléti intézkedéseket nem szavazták meg a parlamentben. A hiteltelen baloldali demagógia, illetve a töredezettség és a permanens szervezeti válság miatt szükségszerűen tovább romlik a baloldal megítélése.
Egyedül a Demokratikus Koalíció tudott szervezetileg egységes és stabil maradni, Gyurcsány Ferenc szerepe továbbra is megkérdőjelezhetetlen, ám az ő esetükben is csupán a partalan „orbánozás”, illetve – valós alternatíva hiányában – egy ellentmondásos politikai pótcselekvés figyelhető meg. (Gyurcsány Ferenc mindennap kijelenti, hogy „készülünk”, ami tartalom hiányában értelmezhetetlen; a párt pedig – a saját parlamenti munkájukat is negligálva – törvénytelennek minősítette az Országgyűlést és alkotmányellenesnek az Alaptörvényt.)
A baloldali pártok – mind szervezetépítésben, mind pedig ideológiai–szellemi munkában – évtizedes lemaradásban vannak a kormánypártokhoz képest.
Az elbukott választások után sem történt meg az ellenzékváltás, illetve nincs semmilyen újdonság vagy innováció a politikájukban. Ugyanazokkal a nyugati progresszív mintákat másoló, a magyar valóságtól idegen ötletekkel és valós alternatívák nélküli protest-magatartással lépnek fel azzal az Orbán-kormánnyal szemben, amelytől immár négy alkalommal is kétharmados vereséget szenvedtek el.
A baloldali pártelit – egyes vezetők lecserélése ellenére – a helyén maradt, új szereplők megjelenésére pedig a szervezeti megújulás hiánya miatt a 2024-es helyhatósági és európai parlamenti választásokig nincs esély. A baloldali pártok vezetői továbbra is destruktív politikát folytatnak: mindent megtesznek az uniós források visszatartásáért, illetve megjelent a háborús inflációval és a globális energiaválsággal kapcsolatos álhírek gyártása és a pánikkeltés is. (Legutóbb a szocialista Komjáthi Imre a mentők és a tűzoltók üzemanyagellátásáról állított valótlanságot, amiért a Fidesz frakciója rémhírterjesztés miatt feljelentést tett.)
Történelmi töredezettség az ellenzéki oldalon
Az Országgyűlésben rekordszámú, összesen hét ellenzéki – ebből hat baloldali – frakció működik, így minden eddiginél töredezettebbé vált az ellenzéki oldal. A rendszerváltoztatás óta nem volt rá példa, hogy ennyi ellenzéki képviselőcsoport kezdje meg a parlamenti munkát. A fragmentáltság a 2018-as ciklus kezdetéhez képest is szembetűnő.
A Jobbik sokadik pártszakadása után Jakab Péter A Nép Pártján néven új mozgalmat épít az egykori pártjából kilépő tagok segítségével, miközben Márki-Zay Péter is visszatért az országos politikába és Hadházy Ákossal közösen bejelentette, hogy szintén új párt alapítását tervezi. Annak ellenére, hogy sem Jakab, sem pedig Márki-Zay nem rendelkezik elég anyagi erőforrással és politikai tőkével ahhoz, hogy rövid távon sikeres pártot hozzon létre, a többi ellenzéki pártnak mégis számolniuk kell velük, hiszen szeptemberre hatról nyolcra nő azon szervezetek száma, melyek az egykori szivárványkoalíciót alkották.
A baloldal fragmentáltságának mértékét jól jellemzi, hogy az egykori ellenzéki összefogásból létrejött nyolc pártnak tizenegy (társ)elnöke lesz.
Az ellenzék töredezettségét tovább súlyosbítja, hogy a baloldaltól eltérő politikát folytató Mi Hazánk Mozgalom a választások óta folyamatosan erősödik, továbbá a szintén ellenzéki Kétfarkú Kutyapárt is egyre komolyabb kritikával illeti a parlamenti pártokat. Számolni kell emellett még a Gattyán György vezette Megoldás Mozgalommal, amely egy százalékon felüli eredményével szintén költségvetési támogatásban részesül s jelenleg országszerte építkezik a 2024-es helyhatósági választásokra készülve.
Meg kell említeni a tizenegy (társ)elnök mellett Karácsony Gergely személyét, mint a baloldal egyik meghatározó politikusát (aki jelenleg nem pártelnök), végül pedig egy újonnan alakult ellenzéki szervezetet, a Le az adók 75 százalékával mozgalomból létrejött Libertárius Pártot, amely ugyan rövid távon nem tud meghatározó lenni, ám mégiscsak tovább morzsolja az egyébként is példátlan töredezettségű ellenzéki oldalt.
Erősödik a baloldali pártok közti küzdelem
A baloldali szervezetek legfontosabb célja jelenleg a megfogyatkozott szavazóik bizalmának megszerzése, illetve visszanyerése. A megújulásra képtelen baloldali pártok energiáját jelenleg belső hatalmi küzdelmek és az egyre élesebbé váló egymás közti küzdelmek kötik le.
A permanens válság és a fragmentáltságból fakadó versengés miatt folyamatosan csökken a baloldali pártok népszerűsége a közvélemény-kutatások szerint, továbbá sorra vesztik el az időközi helyhatósági választásokat, és végül ezen okokból kifolyólag vallottak kudarcot a kata-törvénymódosítás után kialakult tüntetéseken, ahol kiderült, hogy nem tudnak nagyobb tömeget mozgósítani.
Összességében elmondható, hogy a rendszerellenzéki szerep került szerkezeti válságba, hisz nincs szükség ennyi, ráadásul egymással is versengő baloldali pártra.
Mindezek miatt szeptemberben erősödni fog az egymás közti küzdelem, miközben gondolkodniuk kell azon is, hogy milyen együttműködési formában készüljenek a helyhatósági és uniós választásokra. Az önkormányzati voksoláson ugyanis teljes összefogásra lesz szükségük, míg az uniós parlamenti választásokon csak a túlélésükért küzdő kisebb pártoknak lesz érdekük az együttműködés.
Konklúzió
A baloldalon nincs megújulás, ahogy a történelmi kudarccal végződött választások utáni tanácstalanság is tovább nőtt. Hiába igyekeznek az ellenzéki szervezetek a globális válság, a háborús infláció és az elhibázott szankciópolitika miatti nehézségekből politikai hasznot húzni, saját hiteltelenségük, ötlettelenségük és a szétforgácsolt erőik miatt erre képtelenek. Miközben a kormány stabilitást mutat, és konkrét lépéseket tesz azért, hogy Magyarország lokálisan kimaradjon a globális válságból, addig az ellenzék protest-magatartása, a destruktív viselkedés és az egyre hangosabb baloldali demagógia hiteltelen marad.
Az új pártok létrejöttével, illetve a Jobbik további pártszakadásával történelmi töredezettség alakult ki, ami középtávon akadálya lesz a megújulásnak.
A következő időszakban két ellentétes mozgásra lehet számítani a baloldalon: 1) a pártok egymás kárára fognak versenyezni a szavazók bizalmáért, 2) a pártok keresni fogják azt az együttműködési formát, amely a kisebb pártoknak a túlélést, a nagyobbaknak a növekedés lehetőségét biztosítaná. A kettő, egymással ellentétes cél elérése, a jelenlegi helyzetben megvalósíthatatlan.
