A 2022-es országgyűlési választás tétje minden korábbinál nagyobb, hiszen a nemzeti érdekeket képviselő Fidesz–KDNP-pártszövetség méretteti meg magát a globális érdekeket kiszolgáló ellenzéki szivárványkoalícióval. Nem túlzás azt állítani, hogy a korábbi választásokkal ellentétben április 3-án már nem pártok vagy rendszerek, hanem korszakok között kell döntenie a magyar választóknak. A kormánypártok bel- és külpolitikai döntéseinek köszönhetően 2010-től kezdve önálló magyar modell jött létre, melynek sikereit egyre nehezebb elvitatnia még a legkritikusabb hangoknak is. A témáról a 2011–2018 között államtitkárként és a miniszterelnök belpolitikai főtanácsadójaként tevékenykedő Giró-Szász András és G. Fodor Gábor politikai filozófus, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója beszélgettek a XXI. Század Intézet Mozgásban című műsorának legújabb adásában.
Önálló magyar modell jött létre
Míg a 2010 előtti balliberális kormányok teljes mértékben nélkülözték az átgondolt, erőskezű és legfőképp a magyar nemzeti érdekeket képviselő irányítást, addig a Fidesz–KDNP-pártszövetség kormányra kerülésével patrióta paradigmaváltás ment végbe. Az új gondolkodásmód ráadásul nem a gazdasági doktrínák mentén következett be, hanem a társadalom egészének érdekképviseletét szolgálva. Mindez később tovább erősödött a Visegrádi Négyek szövetségének megerősödésével – fejtette ki Giró-Szász András. G. Fodor Gábor úgy vélekedett ennek kapcsán, hogy a 2010 utáni sajátos mentalitás és logika nem pusztán az új politikai rend megszervezése iránti eltökéltségből fakad, hanem a kétharmados erejű társadalmi felhatalmazásból is. Ezzel szemben a baloldal Brüsszel diktátumait belső morális parancsnak veszi, ami kellően rávilágít az ellenzéki térfélen uralkodó gondolatnélküliség és gyengeség kettősségére, ami hatalomra jutásuk esetén ismételten visszatérne.
Ha nincs önrendelkezés, akkor mások rendelkeznek rólunk – hangsúlyozták mindketten.
Giró-Szász meglátása szerint a 2010 és 2014 közötti időszak a 2002–2010 között hatalmon lévő balliberális kormányzatok által hátrahagyott csőd felszámolásával telt. Éppen ezért volt szükség a munkaalapú társadalom megszervezésére és az önrendelkezés visszaszerzésére olyan, a nemzetgazdaság szempontjából stratégiai fontosságú területeken, mint a bank- és energiaszektor, valamint a szolgáltatóipar. Az önmagát bíró állam gondolata kapcsán G. Fodor pedig úgy vélekedett, hogy a tények bizonyítják, hogy ismételten külföldi kezekbe kerülnének ezek a szektorok, ha a baloldal nyerne.
Társadalmi erőtér a kormány oldalán
G. Fodor kifejtette, hogy a regnáló kormányzat a korszaképítés két feltételét is sikerrel teljesítette: egyrészt kialakította a politikai erőteret, ahol a Fidesz van középen (centrális erőtér), másrészt az ehhez elengedhetetlen társadalmi erőteret is kiépítette. Noha utóbbi létrehozása nehezebb feladat, ám ezzel együtt sokkal tartósabb is, mivel ezáltal az embereket nem csak érdekeik, hanem értékeik mentén is a jobboldal felé fognak gravitálni.
A Fidesz megértette, hogy az emberek jóléte, a családok, a fiatalok és a nyugdíjasok anyagi biztonságának megteremtése a siker záloga.
Giró-Szász András ezt a jelenséget „státuszbiztonságnak” nevezte, amely a konzervatív magyar kormányzat esetében azon célt szolgálja, hogy egy olyan társadalom jöjjön létre, amelyben a középosztálybeli lét alulról nyitott és mindenki számára elérhető. A Fidesz által 2010-ben megígért egymillió munkahely teremtése, valamint a jelenlegi nyugati energiaválság árnyékában a rezsicsökkentés kérlelhetetlen fenntartása erőteljesen illusztrálják, hogy mennyire fontos egy kurzus számára a választási ígéreteinek betartása. A cselekvő állam orbáni modelljének fenntartó ereje a következetesség – ahogyan azt a 2019-ben megjelent Gondolat és erő című könyvében is részletesen taglalja. A ciklusokon átívelő gondolkodás komoly munkával jár, éppen ezért megsüvegelendő az a politikai teljesítmény is, amely egymás után háromszor kétharmados felhatalmazással ruházta fel a kormányzatot – vélekedett G. Fodor Az Orbán-szabály című könyvében kifejtett gondolatai mentén.
Korszakok között kell dönteni áprilisban
A politikai filozófus szerint megalapozottak azon kijelentései Orbán Viktornak, amelyek szerint a válságok és népvándorlás korát éljük, aminek azonban fontos hajtóereje, hogy a kormányzat a történelmi kontextust is sikeresen uralja. Nem elég pusztán a valóság megnevezése és az ezt alátámasztó tények bemutatása, az embereknek is rezonálnia kell a mondanivalóval és nem eltávolodnia tőlük, ahogyan az a baloldali elit kormányzása idején történt. Giró-Szász András az ellenzék víziónélküliségére is felhívta a figyelmet, amit szerinte kellően tükröz, hogy a baloldali szimpatizánsok is egyre kevésbé az ellenzékben látják a megoldást, miután azok reményei csupán egy külföldről kirobbantott botrányban vagy a külső beavatkozásban öltenek testet.
2022-ben már nem kormányok vagy rendszerek, hanem korszakok között kell döntenie a választópolgároknak.
G. Fodor szerint míg a választás tétje a kormányoldal számára az, hogy a megkezdett korszakot lehet-e folytatni, addig az ellenzék számára valódi létkérdés, hogy 12 évnyi folyamatos kudarc után egyáltalán megmarad-e jelenlegi formájában. Giró-Szász azt fűzte hozzá a gondolathoz, hogy az ellenzék plakátkampánya lényegében legitimálja a Fidesz társadalompolitikáját, ami ellen a baloldal 12 éven keresztül ágált.
