A totalitárius diktatúrák a huszadik században a kollektív jogokat helyezték az egyén fölé, melynek címén rengeteg borzalmat követtek el. A mai, új ideológiai áramlat megfordítja ezt és az elvont egyén fogalmát helyezi a közösség fölé. Frank Füredi, Célkeresztben a határok című, új könyvével az ellen a nyugati propaganda ellen emel szót – magyarázatul szolgálva egyúttal a nyugati emberek számára – amellyel hosszú évek óta fordulnak Magyarország felé. A mérföldkőnek számító könyv bemutatóján olyan izgalmas összefüggésekről beszéltek a résztvevők, minthogy az új ideológiák képviselői hogyan emelnek új határokat úgy, hogy közben az alapvető társadalmi normák határait próbálják meg átalakítani, eltörölni.
A könyv megjelenése kapcsán, a szerzőt, Frank Füredit életében először illették a nyugati társadalomtudományok egyes kritikusai olyan jelzőkkel, melyet eddigi tudományos pályafutása során nem tapasztalt. Ebből is érzékelhető, hogy a Célkeresztben a határok egy olyan tudományos mű, amely a még meglévő határok bármelyik oldalán álló embernek érdekes információkkal és tudományos összefüggésekkel szolgálhat.
A beszélgetést Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója moderálta, a könyvet Pogonyi Szabolcs filózófus, a CEU egyetemi oktatója laudálta, további értékes gondolatokat pedig G. Fodor Gábor, politikai filozófus mondott el Frank Füredi szociológusprofesszor, a XXI. Század Intézet tudományos főmunkatársa új könyvének megjelenése alkalmából rendezett könyvbemutatón.
Pogonyi Szabolcs emlékeztetett, 2017-ben jelent meg Frank Füredi Célkeresztben Magyarország című könyve, melyben a migránsválság kapcsán Magyarországot ért támadások és az ehhez fűződő politikai és sajtóviták álltnak középpontban. E könyvben azt a témát járta körül a szerző, hogy miért próbálják meg Magyarországot és azokat a szuverenista államokat kritizálni és támadni, amelyek a migrációt próbálják megakadályozni. Frank Füredi legújabb, Célkeresztben a határok című könyvében – mely már címében utal az imént idézett monográfiára – a szerző arra próbál rávilágítani, hogyan jelenik meg az, a már 2015 óta jelen levő kritika, amivel általában a határok védelmére való törekvéseket és a migráció elleni küzdelemet támadják az európai politikában és ugyanez hogyan jelenik meg egy általános filozófiai és szociális szemléleti síkon, valamint az élet egyéb területein. Könyvében a szerző azzal is behatóan foglalkozik, hogyan jelennek meg a határtalanítási kísérletek a tágabb értelemben vett fogalmi, normatív és kulturális határok kapcsán.
Mai konnotációban a „határ” kifejezés negatív értelemben jelenik meg a kirekesztés, elzárás értelmezésében. Frank Füredi könyvében arra hívja fel a figyelmet, hogy a világtörténelem során a fizikai határoknak mindig volt egy negatív értelmezése is, elég, ha csak Romulusszal és Rémusszal, vagy a berlini fallal kapcsolatos metaforákra gondolunk. A határoknak ugyanígy vannak pozitív értelmezései is, hiszen a nemzeti szuverenitás kiépüléséhez, a demokráciához és végső soron a biztonsághoz kellettek, már a kora középkorban is. Ezek a falak nem csupán kizárnak, hanem lehetővé teszik a szabad életet is, tehát szükségesek a szabadsághoz. Az egyéni szabadság feltétele pedig az, hogy egymás egyéni szabadságát tiszteletben tartsuk, mert ahol nincsenek határok és korlátok, ott szabadság sincs – fejtette ki Pogonyi Szabolcs.
Frank Füredi szerint a nyugati társadalmakat a nyitottság jegyében már most kapaszkodók nélküli, kollektív identitásválság jellemzi, emiatt nem tudják, hogyan kellene élniük, valójában kik is ők, nemcsak kollektív értelemben, hanem egyéni szinten sem.
A Célkeresztben a határok című könyv egy fejezete például azt mutatja be, hogyan válnak bizonytalanná és hogyan „nem nőnek fel” azok a gyerekek, akik bizonytalan szabályok mentén szocializálódnak. A szerző szerint a határok meglétét legitimálni kell és csak azokat a fizikai, normatív és erkölcsi határokat mondhatjuk legitimnek, melyeket meg tudunk indokolni. Egyfajta igazolási kényszerben vagyunk, mely elméletet a nyílt határok filozófusai megfordítva használnak. Ez a törekvés megfigyelhető az állampolgárság kérdésében is, elég, ha csak a globális állampolgárságra vagy kozmopolita állampolgárságra gondolunk.
Új határok hosszú sora a határtalanságot hirdetők körében
Frank Füredi szerint a nyíltság képviselői talán sokkal több és szigorúbb határokat állítanak, mint azok, akik határait el akarják törölni. Miközben eltörlik, többek között a tradicionális és nemzeti, biológiai és szexuális nemek valamint a felnőtt és gyermek közötti határokat, újakat állítanak fel, például a gyermekek védelmében, a szülők jogait korlátozva.
G. Fodor Gábor úgy vélte, ha csakis konszenzusorientált politikára törekszünk, akkor elmaszatoljuk a dolgokat és félretesszük azt, amit élesen gondolunk valamiről. Ha a határőröket kiradírozzuk a politikából, akkor valójában azt kérjük, hogy az emberek ne mondják meg, hogy valójában mit gondolnak a világról. Azonban bizonyos konfliktusok megszüntethetetlenek, ezért is van szükség a határőrökre és vissza kell szerezni a politika tekintélyét, mert a politika ott kezdődik, ahol a határőrök megjelenítik a határokat és világossá teszik, hogy mi az, amiért harcolnunk kell. Illúzió vagy utópia egy olyan világ, amelyben ezek a szereplők eltűnnek és kell legalább egyetlen olyan ország, ahol a toleranciának van értéke, ahol szabad vitázni, ahol meg van a jog ahhoz, hogy kifejtsük a véleményünk – tette hozzá.
Pogonyi Szabolcs kitért rá, az, hogy egy határnak melyik odalán születünk, nagyban meghatározza életkilátásainkat és szerinte nincs olyan politikus, aki azért törölné el a határokat, mert bizonyos állítások szerint azok megléte bűn. Szólt arról is, hogy a filozófiai tanszékeken folyó viták, melyek kiszivárognak a közéletbe, nem gyakorolnak jelentős hatást a politikára; a nyíltság képviselői pedig nem eltörölni akarják a határokat, hanem fontosnak tartják, hogy meghatározzuk mely fogalmat kire és mire használhatunk.
Tallai Gábor felvetette, hogy a pandémia a valóság egy olyan pofonja volt, ami a társadalmat jelentősen átalakította és a határoknak hirtelen óriási jelentősége lett, majd felmerült kérdésként, hogy ezek a pofonok vajon nem terelnek e vissza minket a normalitás irányába.
Erre reflektálva Frank Füredi arról beszélt, bizonyos mértékig visszaterelnek, mert a pandémia következtében felerősödő határokkal egyes nemzetek közötti ellentétek újra láthatóvá váltak. A folyamatos, határok elleni küzdelem és az úgynevezett, „új normalitás” viszont felerősítik a jelenlegi tendenciákat, ezzel pedig új határok alakulnak majd abban a világban, ahol a normativitás már nem jelent semmit, hiszen napról-napra változtatják vagy találnak ki újakat. Ez pedig kultúrháború, ami most kezdődött el igazából – összegezte a szociológus.
Pogonyi Szabolcs szerint nem tudható, mi fog történni a pandémia után, ám előnyös lenne, ha a jelenlegi határteremtő politika gyengülne és legalább abban meg tudnánk egyezni, hogy mik a meg nem egyezésünk határai, a fennmaradó kérdésekről pedig kulturált vita folyhatna, a békés együttélés érdekében.
G. Fodor Gábor megjegyezte, a pandémia kapcsán eleinte nagy volt az ijedelem, hogy egy teljesen megváltozott világban fogunk élni, ám úgy tűnik, hogy a hétköznapok szintjén mindenki úgy tud élni, mint, ahogy a járvány előtt. A politika szintjén megmaradtak ugyanazok a konfliktusok, és mivel a fellélegezhettünk, ezek fel fognak erősödni. A politikai filozófus egyetértett azzal, hogy a kulturális háború elkezdődött.
