Augusztus 20-án, a révkomáromi Tiszti Pavilon dísztermében a felvidéki magyar pártok aláírták azt az együttműködési szándéknyilatkozatot, amelyben a felek elkötelezték magukat egy egységes magyar képviselet mellett. A Magyar Közösség Pártja (MKP), a Most-Híd, valamint az Összefogás elnökei által aláírt dokumentum egy olyan, több mint tíz éve tartó ellentétnek és széthúzásnak vethet véget a felvidéki magyarság körében, amelynek komoly negatív hatásai voltak az elmúlt évtized magyar politikájára, ami végül a 2020-as parlamenti választási kudarchoz vezetett. A Forró Krisztián (MKP), Solymos László (Most-Híd), és Mózes Szabolcs (Összefogás) által szignózott szándéknyilatkozat egy olyan hosszútávú együttműködés kezdete lehet, amely újra összefoghatja az apátiába süllyedt felvidéki magyarságot. Mindehhez azonban olyan évtizedes ellentétek és problémák végére kell pontot tenniük a feleknek, amelyek megoldása elengedhetetlen a felvidéki magyarság egységes képviseletéhez.
A XXI. Század Intézet elemzésében ezúttal arra a kérdésre keressük a választ, hogy a szándéknyilatkozat aláírásával valóban egy olyan, új lendületet kaphat-e a felvidéki magyar politizálás, amely sikeresen tud majd fellépni a következő évek választásain?
Évtizedes ellentétek következményei
A felvidéki magyar politikát már több mint tíz éve a két legnagyobb párt közti szembenállás határozza meg. Az MKP és a Most-Híd rivalizálása még 2009-ben kezdődött, amikor is komoly ellentét alakult ki az MKP korábbi elnöke, Bugár Béla, illetve a 2007-ben megválasztott új elnök, Csáky Pál és támogatói között. Az ellentétek pártszakadáshoz vezettek, majd Bugár még abban az évben megalapította a Most-Híd nevű vegyespártot.
Az MKP kettészakadása az addig egységesnek mondható felvidéki magyarságot is megosztotta, melynek eredményeként az elmúlt években mind politikai, mind pedig társadalmi szinten komoly törésvonalak alakultak ki a két párt és azok támogatói között. Bár az évek során a felek több alkalommal is megpróbáltak együttműködni, a pártok vezetői közti személyes ellentétek, valamint az ideológiai különbségek miatt rendre elakadtak a tárgyalások a két fél között. Ennek hatására, az egyre inkább egységet sürgető választók folyamatosan fordultak el a pártoktól, amik ahelyett, hogy meghallgatták volna a választók akaratát, továbbra is az egymással történő rivalizálással törődtek.
Bár ennek ellenére a Most-Híd továbbra is parlamenti pártként tevékenykedett, a vegyespárt a szlovák törvényhozásban töltött ideje alatt nem tudott érdemben kiállni a magyar érdekek mellett. Emellett az MKP is komoly gondokkal küzdött, amelynek elsődleges forrása a megújulás hiánya volt. Ugyan a párt elnöksége mind a 2010-es, mind pedig a 2016-os választási kudarc után lemondott, annak vezetésében rendre elmaradt az igazi vérfrissítés. Mindez azt eredményezte, hogy az MKP meg tudta ugyan tartani a szavazóbázisának magját, de rendre sikertelenül fordult a fiatalok felé, akik közül sokan egyre inkább közömbössé váltak a felvidéki magyar politika iránt.
A sikertelen együttműködési kísérleteknek, valamint a belső problémáknak köszönhetően tehát idővel mind az MKP, mind pedig a Most-Híd támogatottsága jelentősen megcsappant, amelyre több intő jel is szolgált a pártok számára.
Az első komolyabb jelként a 2019-es európai parlamenti választások szolgáltak, amikor is 2004 óta először, sem az MKP, sem pedig a Most-Híd képviselője nem tudott bejutni az EP-be, majd ezután a Mózes Szabolcs által vezetett Összefogás Mozgalom is megalakult, amelynek életre hívását pont az MKP és a Most-Híd közti együttműködés hiánya eredményezte.
Mindezek komoly üzenetként szolgáltak a két nagy párt számára, amelynek vezetői a többi, kisebb felvidéki magyar párttal együtt megkezdték ugyan a tárgyalásokat egy egységes lista felállításáról a 2020-as parlamenti választásokra, a teljeskörű összefogás azonban újra elmaradt, mivel a Bugár Béla által vezetett Most-Híd 2019 novemberében elállt az tárgyalások folytatásától. Az együttműködés újabb kudarca, valamint az így létrejött csonka, és megkésett összefogás végül azt eredményezte, hogy a rendszerváltoztatás óta először, egyik magyar párt sem jutott be a szlovák törvényhozásba, a felvidéki magyar választók körülbelül tizede pedig a magyar pártok helyett, a választásokat megnyerő Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) pártot választotta a szavazóurnáknál.
A választási kudarctól a szándéknyilatkozatig
A 2020-as választási kudarc egyértelművé tette a felvidéki politikusok számára, hogy komoly változásokra van szükség a magyarság megőrzésének és az elpártolt, vagy épp apátiába süllyedt szavazók visszaszerzésének érdekében. Mindez ismét előtérbe helyezte a pártok közti összefogás és az egységes magyar képviselet fontosságát. Első lépésként mind az MKP-ban, mind pedig a Most-Híd-ban tisztújítást hajtottak végre, amely során Forró Krisztián (MKP) és Solymos László (Most-Híd) személyében új elnökei lettek a pártoknak.
A vérfrissítés különösen a Most-Híd esetében volt fontos, hiszen Bugár Béla háttérbe szorulásával egy olyan személy került ki a felvidéki magyar közéletből, akinek a jelenléte jelentősen hozzájárult az elmúlt évtized alatt történt negatív fordulatokhoz.
A pártok vezetői már a megválasztásuk után is az egységes felvidéki képviselet fontosságát hangsúlyozták. Mindezt júniusban tartott közvéleménykutatás is megerősítette, amely során a megkérdezettek 73 százaléka vélte úgy, hogy a meglévő magyar pártoknak egy egységes politikai szubjektumot kell alkotniuk a jövőben.
A koronavírus-járvány miatt a felek közötti tárgyalások csupán 2020 nyarán kezdődtek meg. Az együttműködésről szóló első komolyabb vita a júliusban megtartott Gombaszögi Közéleti Piknik keretén belül megrendezett kerekasztalbeszélgetés során valósult meg, ahol Forró Krisztián, Solymos László, valamint Mózes Szabolcs vitatta meg a felvidéki magyar pártok helyzetét és aktuális problémáit. A beszélgetés során a felek elismerték, hogy a pártok között még számos olyan, leginkább személyes ellentéten alapuló, vitás kérdés vár megoldásra, amelyek eddig gátolták az együttműködést. Ugyanakkor mindhárom pártelnök hangsúlyozta, hogy csakis egységes képviselettel van jövője a felvidéki magyar politizálásnak, Solymos László pedig javaslatot tett egy szándéknyilatkozat aláírására is, amelyben a felek elkötelezik magukat a magyar egység megteremtése mellett.
A pártok közti megállapodásra végül augusztus 7-én került sor, amikor a három pártelnök az MKP székházban tartott sajtótájékoztatón, közösen jelentette be, hogy megszületett a megállapodás egy egységes felvidéki magyar érdekképviselet létrehozásáról, melyet a pártok vezetői egy augusztus 20-án, Révkomáromban aláírásra kerülő szándéknyilatkozattal kívánnak megerősíteni. Fontos ugyanakkor megjegyeznünk, hogy a sajtótájékoztatón semmilyen konkrétum nem hangzott el. A felek sem a szándéknyilatkozat szövegéről, sem arról nem nyilatkoztak, hogy pontosan hogyan képzelik el a jövőbeli együttműködést, csupán az derült ki, hogy a közös munka első lépéseként két munkacsoportot hoznak létre, amelyek közül az egyik a politikai, a másik pedig a szerkezeti kérdések megvitatásával foglalkozik majd a jövőben.
Megoldásra váró problémák
A „Viribus Unitis/Egyesült Erővel – Komáromi nyilatkozat” aláírására végül augusztus 20-án, Szent István és a magyar államalapítás ünnepén került sor, a révkomáromi Tiszti Pavilon dísztermében. A dokumentum aláírásával a felek többek között vállalták, hogy egy pártként vesznek majd részt a soron következő választásokon, emellett pedig hangsúlyozták, hogy az együttműködés célja a felvidéki magyarság megmaradása és a déli régiók gazdasági és szociális felzárkóztatása kell hogy legyen.
A dokumentum szignózásával a pártok egy olyan hosszú úton indultak el, amely nagymértékben meghatározza majd a felvidéki magyarság jövőjét.
Mindezt a pártok vezetői is elismerték, akik hangsúlyozták, hogy a szándéknyilatkozat csupán az első lépése annak a hosszú, és kompromisszumokkal teli útnak, amely az elkövetkező hónapokban vár majd a felvidéki magyar pártokra. A feladat nagyságát az is jól tükrözi, hogy az augusztus elején bejelentett munkacsoportok közül még egyik sem kezdte meg az érdemi munkát, valamint a pártok vezetői sem tudják pontosan, hogy hogyan is képzelik el az együttműködést. A következő időszak elsődleges feladata így a munkacsoportok mihamarabbi felállítása, valamint az eddigi sérelmek megvitatása és megoldása kell hogy legyen, emellett a valódi egység megteremtésének érdekében azon pártok és szervezetek bevonása is elengedhetetlen a tárgyalási folyamatokba, amik eddig kimaradtak az egyeztetésekből.
Fontos ugyanakkor megjegyeznünk, hogy a pártok előtt álló legnagyobb feladat kétségtelenül a magyar szavazók bizalmának visszaszerzése lesz.
Az elmúlt tíz évben végbement politikai viaskodás következményeként a felvidéki magyar szavazók több mint 20 százaléka a szlovák pártok valamelyikére voksolt a 2020-as parlamenti választásokon, sokan pedig a mostani együttműködés mögött is csupán a szavazatmaximalizálást vélik célként felfedezni, nem pedig a felvidéki magyarság megmaradását. Fontos tehát, hogy mind az MKP, mind pedig Most-Híd esetében végérvényesen háttérbe szoruljanak azok a politikusok, amelyeknek tevékeny részük volt az elmúlt tíz év politikai viaskodásában.
Elengedhetetlen továbbá, hogy az egységes magyar képviselet a felvidéki magyarságot érintő olyan fontos problémák mellett, mint a Beneš-dekrétumok ügye, vagy épp a kettős állampolgárságot tiltó törvény rendezése, a mindennapi, gazdasági és szociális problémákra is hatékonyan tudjon reflektálni, hiszen a hosszútávú célok eléréséhez szükséges a déli régiók gazdasági felzárkóztatása. Ezek megoldásában komoly szerepet játszhat a mindenkori szlovák kormányokkal történő jó viszony kialakítása, amely terén az MKP jelentős eredményeket tudott elérni az elmúlt hónapokban, a regnáló Matovič kormányzattal. Mindez különösen azért fontos, mert parlamenten kívüli pártként, az egységes magyar képviseletnek a következő években csupán csekély szerep juthat a felvidéki magyarságot érintő kérdések megvitatásában. Fontos célként kell tehát meghatározni a parlamentbe történő mihamarabbi visszajutást is, annak eléréséhez azonban elengedhetetlen a már felsorolt problémák megoldása.
Az új, egységes képviselet előtt álló első erőpróba a 2022-es önkormányzati és megyei választás lesz majd.
A megoldandó problémákból az látszik, hogy addigra valószínűleg még nem alakul meg az egységes magyar párt, ugyanakkor a felek többször is utaltak rá, hogy mindenképp közösen kívánnak indulni az önkormányzati és megyei képviselői helyekért. Egy sikeres önkormányzati választás azonban minden bizonnyal hatalmas lökést adhat majd a további együttműködésnek, amely keretén belül a 2024-es parlamenti választások során így már egy erős, egységes magyar párton belül képviselhetnék a politikusok a felvidéki magyarságot. Egyelőre minden jel arra utal, hogy az egyeztetések ebbe az irányba haladnak, és bár az egység megvalósítása kétségkívül komoly feladat lesz, úgy tűnik, a felvidéki magyar politikusok is érzékelik, hogy az elvesztegetett elmúlt tíz év után ez talán az utolsó esély arra, hogy a felvidéki magyarságot összefogva, lehetőséget biztosítsanak arra, hogy a magyarság a következő száz évben is meghatározó legyen Felvidéken. A szándéknyilatkozat aláírása az első lépés lehet ezen úton.
Bíró András-Matyi Tamás
