Míg Jean-Claude Juncker elnöksége idején több millió illegális bevándorló jutott be Európába és az Európai Bizottság a legális migráció lehetőségeinek kiszélesítésén dolgozott, addig Ursula von der Leyen támogatja a határvédelmet és nem enged Törökország zsarolásának. Mindez bíztató jel Magyarország és a Visegrádi Négyek számára, akik az előző bizottsági vezetéssel éles küzdelmet folytattak a határok védelme, illetve az illegális bevándorlás megállítása érdekében. A jelenlegi folyamatok azt vetítik előre, hogy 2020 folyamán a 2015-ben tapasztalt migrációs válsághoz hasonló jeleneteknek lehetünk szemtanúi, amire Európának a korábbiaknál sokkal hatékonyabban kell reagálnia.
A Világbank, az ENSZ és számos nemzetközi szervezet előrejelzése is arra hívja fel a figyelmet, hogy csak a migrációs válság elején vagyunk, hiszen a túlnépesedési problémák, a klímaváltozás és a háborús konfliktusok miatt több száz millió ember indulhat útnak az elkövetkezendő évtizedekben Európa irányába. A Világbank szerint kizárólag a nehéz időjárási körülmények miatt 143 millió ember fog útra kelni 2050-ig, ami az Európai Unió jelenlegi lakosságának több mint negyedének felel meg. De az ENSZ számításai szerint az sem elképzelhetetlen, hogy a folyamatok kedvezőtlenné válása esetén akár 1 milliárd ember is elhagyhatja hazáját.
Ennek az egész folyamatnak csupán egy epizódja az, amit jelenleg a görög-török határnál láthatunk, az ilyen határáttörési kísérletek a jövőben sokkal gyakoribbak lesznek, fokozódó migrációs nyomásra kell berendezkednie Európának.
Már megválasztásakor látható volt, hogy Ursula von der Leyen másként tekint a bevándorlás jelentette kihívásra elődjénél, hiszen már első beszédében is úgy fogalmazott, hogy a migráció kihívása nem fog eltűnni a közeljövőben, ezért olyan tartós és közös megoldásokat kell találni, amelyek elfogadhatóak minden fél számára. Ez az irányváltás várható volt, hiszen a tagállamok által javasolt Ursula von der Leyen szűk többséggel ment át az igen megosztott Európai Parlamenten, a Fidesz szavazatai nélkül pedig nem lenne az Európai Bizottság elnöke, így mindenképpen más hangnemet kellett választania elődjénél.
Ursula von der Leyen Jean-Claude Junckernél sokkal kompromisszumkészebb, visszatért a bizottsági elnök eredeti szerepfelfogásához és nem önálló politikai aktorként viselkedik, hanem egy pozitív értelemben vett csúcsbürokrataként, aki összehangolja az uniós tagállamok akaratát és vezeti a hatalmas brüsszeli intézményrendszert.
Elődje a 2015-ös bevándorlási válságot követően nem törődött a kelet-európai tagállamok véleményével és még a legutóbbi időszakban is azt a bevándorláspárti álláspontot képviselte, amelyet az európai választópolgárok többsége elutasít. Ezáltal az Európai Bizottság elszakadt az európai emberektől és konfliktusba került számos tagállammal. Ursula von der Leyen jól tudja, hogy ha nem akar Junckerhez hasonlóan kudarcossá válni és sikeresen akarja vezetni az uniót, akkor sokkal együttműködőbbnek kell mutatkoznia, nem szabad a bevándorláspárti vélemény mögé beállnia.
Ursula von der Leyen már első napjaiban világossá tette, hogy az Európai Unióban többet kell tenni az illegális bevándorlás csökkentéséért, küzdeni kell a szervezett bűnözői csoportok által működtetett embercsempészet ellen, védeni kell a menedékjogot. Korábban is ezen az állásponton volt, Sebastian Kurz éltrajzi könyvében Paul Ronzheimer szerző például arról írt, hogy az akkor még német védelmi miniszter asszony 2016-ban közbenjárt annak érdekében, hogy Macedónia tartsa lezárva határait az illegális bevándorlók előtt. Mint a szerző írta, Ausztriában és Németországban a politikai elit és mainstream sajtó azonnal elképesztő össztüzet zúdított azokra a politikusokra, akik a bevándorlás megállításának fontosságáról beszéltek. Így sokan míg a nyilvánosság előtt a Wilkommenskulturban tetszelegtek, a háttérben mindent megtettek az erősebb határvédelemért és az illegális bevándorlás megállításáért.
Ilyen politikus volt Ursula von der Leyen is, aki jó viszonyt ápol Sebastian Kurz osztrák kancellárral, akkori külügyminiszterrel, és támogatta őt a balkáni útvonal 2016-os lezárásáért folytatott küzdelmében, miközben Angela Merkel és a német kormány sok tagja támadta az osztrákokat a bevándorlást elutasító politikájuk miatt. A könyvben az is olvasható, hogy a 2016-ban még külügyminiszterként dolgozó Sebastian Kurznak különösen jó a viszonya von der Leyennel és megkérte őt, illetve Maiziére akkori német belügyminisztert, hogy jelezzék Szkopje felé egyetértésüket, és álljanak Macedónia mögé a határzár kérdésében.
Von der Leyen informális úton tehát kijátszotta Angela Merkel kancellár hivatalos álláspontját és titkon egyetértett a balkáni útvonal lezárásával 2016-ban.
Ursula von der Leyen Törökország zsarolásának sem enged és a görög-török határhoz utazva kijelentette, Athén a helyzetre tekintettel akár 700 millió eurónyi támogatásban is részesülhet, az Európai Unió part- és határvédelmi ügynöksége (Frontex) pedig hét további hajót, két helikoptert, egy repülőgépet, illetve száz újabb határőrt fog a helyszínre vezényelni. Mint fogalmazott, „elsődleges prioritásunk a rend fenntartásának biztosítása a görög határon, amely egyben az Európai Unió külső határa is.”
Mindez bíztató jel Magyarország és a Visegrádi Négyek számára, akik az előző bizottsági vezetéssel éles küzdelmet folytattak a határok védelme, illetve a bevándorlás kapcsán.
Ursula von der Leyen előéletéből és eddigi tetteiből az körvonalazódik, hogy egy bevándorlást kevésbé támogató és a határvédelmet ösztönző vezetője lehet az Európai Bizottságnak. Természetesen láttunk már komoly fordulatokat egyes nyugat-európai politikusok esetében, de bízzunk benne, hogy Ursula von der Leyen nem lesz egy újabb Manfred Weber és kitart a határvédelem mellett.
