Közel két hónappal a szlovák parlamenti választások után továbbra is sok a bizonytalanság a felvidéki Szövetség jövőbeli politikai irányát és vezetését illetően. A szeptember 30-i gyenge szereplésének okait várhatóan hosszú ideig elemzik még politikusai, az azonban már most kijelenthető, hogy az elért eredmény több tényező együttes kimeneteleként értelmezhető. Az ebből adódó bizonytalanság miatt a párt számára jelenleg több alternatíva is kibontakozni látszik a jövőt illetően, amelyet minden bizonnyal a december 9-re kitűzött tisztújítás eredménye is jelentősen befolyásol majd.
Eltérő értékelések a párton belül
Sorozatban másodszor maradt képviselet nélkül a szlovák törvényhozásban a felvidéki magyarság szeptember 30-án. A Szövetség által elért 4,38 százalékos eredmény ugyan felülmúlta a közvéleménykutatások prognózisait, összességében azonban jelentősen elmaradt a párt vezető politikusainak előzetes várakozásaitól.
A párt szereplése jól láthatóan annak képviselőjelöltjeit is megosztotta. Közülük voltak, akik már a választások másnapján kudarcként értékelték az eseményeket. Ilyen volt többek között a több mint harmincezer szavazatot szerző Gyimesi György, aki először a közösségi oldalán, majd azt követően egy interjúban is hangot adott annak, hogy véleménye szerint a 2023-as választások után megszűnt az etnikai politizálás Szlovákiában, de hasonlóan vélekedett Mózes Szabolcs, az Összefogás platform elnöke is, akinek megszólalásaiban szintén megjelentek az említett gondolatok. A politikusok a választási kudarc okaként a közvélemény-kutató cégek mellett, a párt egyes politikusainak felelősségét is felvetették, akik közül véleményük szerint többen sem végezték el az elvárható munkát az emberek mozgósítása terén.
Noha a két politikus később igyekezett finomítani a korábbi kijelentéseit, azok érezhetően komoly feszültséget keltettek a pátvezetésen belül, amelynek jelentős része közel sem értékelte ennyire negatívan a választási eredményeket. A Szövetség elnökeként csaknem hatvanezer szavazatot szerző Forró Krisztán például igyekezett sikerként elkönyvelni a párt választási szereplését, amelyet már a voksolások másnapján történelmi eredményként értékelt. Mint Forró többször hangsúlyozta: az elért eredmény bár a teljes sikerhez sajnos kevésnek bizonyult, a pártra leadott 130 ezer szavazat azt bizonyítja, hogy a Szövetségnek a 2021-ben megkezdett úton kell tovább folytatnia a munkát. A pártelnök a választási eredményért a politikusok helyett, ugyanakkor egyértelműen a közvélemény-kutató cégeket, valamint a liberális sajtót tette felelőssé, amelyek – véleménye szerint – teljesen megosztották a felvidéki magyarságot, mindez pedig a magyarlakta területek alacsonyabb választási részvételét eredményezte.
A választási részvétel adatait vizsgálva látszik, hogy a Szövetség elnöke által megfogalmazott okok nem tehetők egyértelműen felelőssé a szeptemberben elért eredményért.
Több tényező okozta az eredményt
A magas országos részvétel valóban nem kedvezett a Szövetségnek, ellenben a magyarlakta járások részvételi aránya, valamint a pártra leadott szavazatok mennyisége így is jelentősen elmaradt az előzetes várakozásokhoz képest.
Ezt támasztják alá a választási eredményekről készült statisztikák is, amelyek szerint a felvidéki magyar szavazók mindössze 60 százaléka szavazott a Szövetségre, míg 10 százalékuk idén is inkább otthon maradt a választások napján. A választók mintegy 10 százaléka azonban a magyar párt helyett, végül a Robert Fico vezette Smer mellett tette le a voksát, míg a liberális Progressív Slovensko-ra (PS) és a 2020-ban Igor Matovič vezetésével kormányt alakító OĽaNO-ra 7 százalékuk, a szintén volt miniszterelnök Peter Pellegrini vezette Hlas-ra pedig valamivel több mint 5 százalékuk voksolt. Mindez azt jelenti, hogy a 2020 után a felvidéki választók számottevő része a magyar párt helyett ismét egy szlovák pártnak szavazott bizalmat a parlamenti választásokon, ami még akkor is jelentős aránynak bizonyul, ha az alacsonyabb részvételt és a közvélemény-kutató cégek aknamunkáját is figyelembe vesszük.
A választási kudarchoz tehát a politikusok által megfogalmazott okok mellett minden bizonnyal a párt körül kialakult bizonytalanság, valamint a kétségtelenül súlytalan kampány és a platformpolitizálásból fakadó egységes arculat hiánya is jelentősen hozzájárult. Ennek következtében pedig a Szövetség a magszavazókon kívül csupán kevés embert tudott megszólítani, ami miatt a bizonytalan választók jelentős része végül inkább valamelyik szlovák párt mellett tette le a voksát, míg sokan a felvidéki magyarságot már hosszú ideje sújtó apátia miatt maradtak távol a szavazóurnáktól.
Tehát a Szövetségnek az emberek mozgósítása és meggyőzése terén is komoly elmaradásai voltak a választások előtt, amelyek szintén jelentősen hozzájárultak a szeptember 30-án elért eredményhez.
Többféle alternatíva a Szövetség előtt
A december 9-én esedékes tiszt(meg)újítás utáni sorok rendezését követően a Szövetség egyik legnagyobb feladata kétségtelenül a párt további politikai irányának kijelölése lesz, ami vélhetően komoly kompromisszumokat követel majd a jelenleg három platformra tagozódó pártvezetéstől. A párton belül uralkodó különböző vélemények miatt így mindez koránt sem tűnik egyszerű feladatnak, néhány politikus eddigi véleményét ismerve azonban alapvetően három irány bontakozhat ki a Szövetség politikai szerepvállalását illetően.
Az első lehetőség, hogy Forró Krisztián értékelését követve, a párt az előzetes várakozásoknak megfelelően folytatja a 2021-ben megkezdett útját és a platformpolitizálásra alapozva igyekszik majd meggyőzni a felvidéki szavazókat. Ezzel azonban a következő választáson várhatóan hasonló eredményt tud majd elérni a párt, ami jó eséllyel ismételten kevésnek bizonyul majd a parlamentbe jutáshoz. A Szövetség így országos párt helyett, leginkább regionális erőként értelmezhető majd a következő évtizedben, amelynek helyi szinten ugyan komoly befolyása van a kisebb településeken – mindezzel időről-időre egy-egy megyei képviselői és alelnöki hely is párosul majd –, országos szinten azonban továbbra sem tud majd valódi tényezőként fellépni. Egy hasonlóan súlytalan kampánnyal ráadásul akár egy, a legutóbbinál rosszabb eredmény is könnyen elképzelhető a Szövetség számára a következő országos megmérettetésen, ami idővel a helyhatósági választások eredményeire is könnyen kihathat.
A második lehetőség, hogy a felvidéki értelmiség jelentős részének értékelését követve, a pártvezetés a belső ellentétek és a platformpolitizálás felszámolása után mind szervezeti, mind pedig politikai szinten egységesíti a Szövetséget és az etnikai politizálás mellett, az embereket érintő ügyek mentén igyekszik megszólítani a bizonytalan szavazókat. Egy hosszútávú stratégia megalkotásával mindez új lendületet adhat a pártnak, ami akár a következő választásokon történő sikeres szerepléshez is elég lehet. Ehhez azonban a teljes vérfrissítés mellett, alulról történő építkezésre és a helyi szervezetek újjáélesztésére van szükség, amit egy, az egész déli régiót lefedő stratégiai programmal kell kiegészítenie a pártnak. Noha mindez továbbra sem garantálná a jövőbeli sikert a Szövetség számára, annak újjászervezése és a tudatos építkezés komoly esélyt adhat egy erős felvidéki érdekképviselet megteremtésére.
A harmadik lehetőség pedig, hogy Gyimesi György és néhány politikus értékelését követve, a Szövetség egy szlovák párttal közösen, vagy annak támogatásával indul a következő választásokon, majd a parlamentben azzal együttműködve próbálja meg képviselni a felvidéki magyarság érdekeit. Egy ilyen koalíciós indulás azonban közel sem garantálná a várt eredményt. Amellett ugyanis, hogy egy ilyen lépés nagymértékben hasonlítana a sok éven keresztül – épp a Szövetség mai felsővezetése által – támadott Most-Híd politikájára, minden bizonnyal több korábbi törzsszavazóban is kételyeket ébreszthetne a párttal kapcsolatban, akik könnyen lehet, hogy így – a bizonytalanokat követve – szintén egy nagyobb szlovák párt mellett tennék le a voksukat. A Szövetség ráadásul amellett, hogy így előbb-utóbb könnyen egy szlovák párt magyar platformjaként találhatná magát, egy ilyen lépéssel az etnikai politizálással is szakítana, ami valószínűleg a felvidéki önálló magyar politika végét is jelentené.
Ebből kifolyólag, habár a parlamentbe történő bejutás vélhetően így lenne a legkönnyebb a párt számára, a felvidéki magyarokat érintő fontos ügyek továbbra sem élveznének prioritást a szlovák törvényhozásban.
Konklúzió
A Szövetség előtt álló lehetőségek tehát nagymértékben eltérnek egymástól, azok megvalósulása pedig többnyire alapjaiban változtatnák meg a párt jelenlegi politikai szerepvállalását. Az érezhető bizonytalanság és a pártvezetésen belül kialakult különböző vélemények miatt ugyanakkor a jelenlegitől eltérő politizálás megvalósításához minden bizonnyal komoly változtatásokra és kompromisszumokra lenne szükség a pártvezetésen belül, amihez az első lépést a választási kudarc – eddig elmaradt – átfogó értékelése jelentené.
A december 9-én esedékes tisztújítás eredménye tehát kulcsfontosságú lehet a Szövetség jövőjének meghatározását illetően, amely egyben a felvidéki magyar politika hosszútávú irányát és megmaradását is eldöntheti. A 2024-es európai parlamenti választásokra készülve így a munka mellett jelenleg komoly felelősség is terheli a párt politikusait, akiknek a gyenge választási eredmény miatt várhatóan az eddigieknél jóval nehezebb dolga lesz majd a felvidéki szavazatok begyűjtésében.
