Donald Trump győzelme és az amerikai demokraták hatalmas veresége a leglátványosabb példája annak, hogy megváltozott a korszellem és a globalisták liberális politikájára egyre kisebb a fogadókészség. Ezen kívül ugyanakkor más meghatározó országokban is hasonló folyamatoknak lehetünk a szemtanúi: Kanadában történelmi mélyponton a Liberális Párt népszerűsége, Justin Trudeau liberális kormányfő megbukott; Németországban előrehozott választás lesz a balliberális koalíció bukása miatt; míg Franciaországban kormányválság van, Emmanuel Macron a belpolitikai káosszal van elfoglalva – mondta legújabb videóelemzésében Deák Dániel. A XXI. Század Intézet vezető elemzője kiemelte: a globalista politikai körök utolsó fontos bástyája Brüsszel, ahol továbbra is kézben tartják az uniós intézményrendszert.

Donald Trumpot jövő hét hétfőn iktatják be hivatalába, amely számos kérdésben hatalmas változást hoz a világpolitikában – kezdte legújabb videóelemzését Deák Dániel, aki kitért arra is, hogy Orbán Viktor miért nem lesz jelen a beiktatáson. Elmondta: a beiktatásra kerülő amerikai elnökök hagyományosan nem hívnak meg hivatalosan külföldi állam- és kormányfőket, így Donald Trump sem. A Capitolium nyugati oldalán található lelátón kiosztott helyek az amerikai belpolitikai és üzleti elit meghívottjainak szólnak, ők tudnak meghívni másokat, akár külföldi állami vezetőket. Orbán Viktor alig egy hónapja tárgyalt Donald Trumppal Floridában, a kettejük kapcsolata szoros, sem külpolitikai, sem belpolitikai szempontból nem lenne hasznos mások, például Elon Musk meghívására jelen lenni ezen a protokolláris eseményen, ott érdemi tárgyalásokra ugyanis nem kerül sor.

Egy változó korszellemnek lehetünk a szemtanúi, ugyanis a globalista és liberális politikai elit visszaszorulásának folyamatát láthatjuk a nyugati világban, ami nem csak Amerikában, de olyan meghatározó országokban is érezteti hatását, mint például Kanada, Németország vagy Franciaország.

Kanadában lemondott Justin Trudeau liberális miniszterelnök, miután történelmi mélypontra zuhant a Liberális Párt támogatottsága – mondta Deák Dániel, kiemelve: Trudeau személyes népszerűsége 22 százalékos, míg a kanadaiaknak mindössze a 16 százaléka támogatja a Liberális Pártot. Ez még a 2011-es választási eredményüknél is gyengébb, pedig az akkori teljesítményük a liberálisok 157 éves történetének legrosszabb szereplése volt. A bukott kanadai miniszterelnök kapcsán volt a liberális politikai elit mintaprojektje, dollármilliárdokat fordított az LMBTQ-lobbi finanszírozására otthon és külföldön egyaránt, liberális abortusz- és eutanáziapolitikát követett, emellett többmillió migránst engedett be az országba és természetesen az egyik legnagyobb támogatója volt az ukrajnai háborúnak. Mindeközben jelentősen nőtt a szegénység az országban, a lakhatási problémák is rendkívül súlyossá váltak és az antiszemitizmus is tombol. A kanadai választópolgárok mindezt megelégelték, így várhatóan konzervatív fordulat jön Kanadában az idei választáson, a legnagyobb esélyes a miniszterelnöki posztra a Konzervatív Párt elnöke, Pierre Poilievre, akit a „kanadai Trumpként” is emlegetnek.

Németországban tavaly omlott össze a balliberális kormánykoalíció, Olaf Scholz egész Európában a legnépszerűtlenebb kormányfőnek számít. Az újévi beszédében is csupán a „szélsőjobboldallal” tudott riogatni, illetve olyan üres szólamokat ismételgetett, miszerint meg kell védeni a demokráciát. Ez a kommunikáció a jobboldali AfD-től való félelem jele, amely párt már stabilan a második legerősebb Németországban, ráadásul Elon Musk nyilvános támogatása óta egyre népszerűbb. Az elemző kiemelte, hogy meglehetősen hiteltelen Olaf Scholz részéről, hogy úgy beszél demokráciáról és a társadalmi kohézió fontosságáról, hogy mindeközben az AfD-t politikai karanténban akarják tartani, tehát a német választók negyedének az álláspontját teljesen ki akarják zárni. Egy biztos: a februári előrehozott választás izgalmas lesz Németországban, annak kimenetele alapjaiban befolyásolja majd az európai belpolitikát.

Franciaországban ugyancsak kormányválság van, ezúttal Francois Bayrou a miniszterelnök, azonban elődjéhez hasonlóan ő sem számíthat hosszú pályafutásra, ugyanis a francia törvényhozásban a tavalyi választáson három egyenlő blokk alakult ki, így az gyakorlatilag megbénult. Az országban a költségvetést sem tudták elfogadni, így a kiadásokról egy speciális törvénnyel havonta szavaznak, amíg meg nem születik egy átfogó megállapodás. Mivel egy éven belül nem lehet több választás, így nyárig ez a helyzet mindenképpen fenn fog állni, addig komoly jogalkotási munkára nem lehet számítani Franciaországban, marad a patthelyzet. Érdekesség, hogy az országnak 1791 óta 15 alkotmánya volt már, és ezek is gyakran alapvető módosításokon esnek át. Legutóbb a hétéves elnöki ciklust szállították le ötévesre, amivel ugyanakkor azt érték el, hogy a francia elnök ismét egy olyan politikussá vált, aki csak a saját rövidtávú politikai túlélésével foglalkozik. Így tesz a liberális Emmanuel Macron is, aki ambíciói ellenére nem tud érdemben külpolitikával foglalkozni, ráadásul könnyen belebukhat a belpolitikai bizonytalanságba, aminek a nyertese Orbán Viktor szövetségese, Marine Le Pen lehet.

Az elemző a videóelemzése végén megemlítette még Ausztriát is, ahol nem volt sikeres a balliberális politikai oldal kormánykoalícióról szóló tárgyalása, így az Osztrák Szabadságpárt kapott kormányalakítási megbízást az osztrák elnöktől, mely párt az Orbán Viktor fémjelezte Patrióták Európáért egyik alapító tagja.