Már azzal is az állását kockáztatja az ember Németországban, ha egy kávét megiszik valamelyik jobboldali AfD-s politikussal. Európa vezető hatalma nagyon rossz irányba halad, egy felmérés alapján a lakosság többsége szerint például vigyázni kell azzal, mit mond az ember a nyilvánosság előtt, hiszen annak súlyos következményei lehetnek. A XXI. Század Intézet „Mit szabad ma mondani?” című konferenciáján a német sajtóhelyzetről és a véleménynyilvánítási szabadság hiányáról Jan Fleischhauer német újságíró beszélt, aki harminc éven át dolgozott a Spiegelnél.
Jan Fleischhauer harminc éven át volt a Spiegel című német hetilap munkatársa, 2019 nyarától pedig a Burda kiadóhoz tartozó Focus című hetilaphoz szerződött, miután hosszú idő után saját maga döntött úgy, hogy távozik az egyébként baloldali Spiegeltől. A Spiegelnél 438 publicisztikát megért „Fekete csatorna” című önálló rovata Németország egyik legolvasottabb és legtöbb vitát kiváltó cikksorozata volt. Fleischhauer emellett több nagysikerű könyv szerzője, a „Baloldaliak között” című önéletrajzi munkája 2009-ben, a „Bármi jobb, mint még egy nap veled” című regénye 2017-ben jelent meg.
A XXI. Század Intézet konferenciáján többek között arról beszélt, hogy a jobboldali AfD megerősödése nem gazdasági, hanem kulturális eredetű, az a német lakosság lázadásának megnyilvánulása az elkényelmesedett és balra tolódott politikai elittel szemben, amely gondolkodásmódjában elszakadt a társadalom nagyrészét kitevő középosztálytól. Azzal, hogy kialakítottak olyan tabutémákat a német közvéleményben, amiről nem vagy csak súlyos következmények árán lehet beszélni, magukra haragították a társadalom jelentős részét.
Európa vezető hatalma mára oda jutott, hogy a felmérések szerint a lakosság 63 százaléka szerint vigyázni kell azzal, hogy mit mond az ember a nyilvánosság előtt, hiszen tartanak a következményektől. Ez a tíz éve még elképzelhetetlen jelenség azt mutatja, hogy nagyon rossz irányba halad Németország.
A német média, színház, kultúra és felsőoktatás világában szinte egyeduralkodó lett a baloldal, a társadalom e maghatározó részét totális mértékben leuralta a baloldali véleménydiktatúra. Fleischhauer több olyan példát is említett előadásban, amellyel érzékeltette, milyen rossz a helyzet a magát demokratikusnak valló Németországban. Bizonyos szavakat például nem lehet használni a nyilvánosságban. A 2015 óta tartó migránshullám kapcsán például csak „menekültek-„ről vagy „menedéket keresők”-ről lehet beszélni. Aki az „illegális bevándorló” vagy „gazdasági bevándorló” kifejezéseket használja, azt azonnal elkezdik támadni, kirekesztőnek titulálják. Hasonló a helyzet a homoszexuálisok kapcsán is, akiket már csak az „LMBTQ” kifejezéssel lehet politikailag korrekt módon megnevezni.
Jan Fleischhauer példaként említette a két évvel ezelőtti frankfurti könyvvásárt is, ahol egy kis jobboldali könyvkiadó standja előtt hatalmas tiltakozások voltak a rasszimus, szexizmus, fasizmus ellen, csupán amiatt mert a kiadó gondolkodásmódja nem a baloldali véleményklímába illeszkedik bele. Elmesélte azt is, hogy egy ismert feminista újságíró azért nem vett részt egy egyébként baloldali könyvkereskedés rendezvényén, mert a több ezer könyv közül három jobboldali szerzőtől származott, nem akarta a „jobbos gondolkodást” legitimálni a részvételével. A baloldali véleményhegemóniáját saját bőrén is megtapasztalta, amikor egy régi, jelenleg az AfD-vel szimpatizáló barátjának születésnapi partiján részt vett.
Miután több AfD-s is jelent volt a szülinapon, két nappal később egy híres ZDF műsorvezető számon kérte a Spiegel főszerkesztőjét amiatt, mert a Spiegel egyik újságírójaként ismert jobboldaliak társaságában mutatkozott.
Fleischhauer szerint eddig csak a totalitárius rendszerekre volt jellemző a nyilvános számonkérés azzal kapcsolatosan, hogy a magánéletében kikkel barátkozik az ember. Az NDK-ban ezt – amikor nem a megfelelő emberekkel barátkozott valaki – kontaktbűnösségnek nevezték. A német közvélemény sajnos ehhez a rossz időszakhoz tért vissza az ilyen esetekkel.
A konferencián Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet főigazgatója arról beszélt, hogy a német folyamatok megdöbbentik és Németország lényegében egy nagy NDK lett, ahol bizonyos témákról, kérdésekről nem lehet nyíltan beszélni. A német sajtó nagyon egyhangon szól, megjelent az öncenzúra, ami egységesíti a véleményeket. Bizonyos kérdésekről még csak beszélni sem szabad, mert annak súlyos következményei lehetnek. Schmidt Mária kiemelte: Németország komoly problémákkal küszködik, a német elit meg van rémülve, nem tudnak mit kezdeni a hirtelen nyakukba szakadt rengeteg felelősséggel.
Ezért is kezdtek el Magyarországgal ilyen intenzíven foglalkozni, hiszen míg hazánknak van egy világos víziója, addig a német elit céltalan, amit igyekeznek leplezni azzal a sok támadással, ami hazánk politikáját érte az elmúlt években Németország irányából.
Boris Kálnoky, a Die Welt tudósítója szerint komoly hibát követett el a német sajtó, amikor 2015-ben a német politikai elittel összhangban nem hívta fel a figyelmet az illegális bevándorlás veszélyeire, asszisztált a „Willkommenskultur”-hoz. Mint fogalmazott, az újságíróknak feladata lett volna a tények közlése, amelyhez hozzátartoznak a bevándorlás káros és a német társadalmat veszélyeztető következményei is.
