Az Európai Unió ma a szabadság és a jólét feladásán dolgozik, legfőbb büszkeségének pedig azt tekinti, hogy háborúban áll. A háború napjainkban uniós alapérték, ez jelenti az uniós önmeghatározás forrását, az integráció mozgatórugóját. Az Európai Unió, amely évek óta egyes tagállamai és azok állampolgárai ellen harcol, most mások háborújába is kész belépni, azt állítva, hogy ez lesz az erősebb Európa felé vezető út. Ez az integrációtörténet legsúlyosabb tévedése. Az uniós elitprojekt szemmel láthatóan a társadalmi realitások után a geopolitikai valósághoz sem tartja magát. Az unió krízise egzisztenciális, a napokon belül sorra kerülő választások tétje nem a jobb Európa, hanem a nemzetek szabadsága és Európa túlélése.

A XXI. Század Intézet elemzése azt vizsgálja meg, hogyan került szembe az unió vezetőinek álláspontja a tagállamok érdekeivel, az uniós polgárok akaratával és ezáltal magával a valósággal is.

A nemzetek tisztelete elvárás az Európai Parlamenttel szemben

Az európai integráció alapító atyái és az Unió jelenlegi vezetői soha nem rejtették soha véka alá, hogy Európa építését mindig az elit ügyének tekintették. Az európai együttműködés történelmi változatai során a közösség tisztségviselői hol büszkeséggel, hol pedig értékmentes tényállításként jelentették ki: az Európai Unió egy elitprojekt, az állampolgári akarat pedig másodlagos. Nem véletlen, hogy amikor hatvanöt évvel ezelőtt Fernand Dehousse belga politikus első ízben javaslatot tett a közvetlen európai parlamenti választásokra, az Európai Közösség akkori vezetői hamar elvetették az ötletet. Végül 1976-ban a tagállamok külügyminiszterei aláírták az európai választási okmányt, amelyben megállapodtak az Európai Parlament képviselőinek közvetlen választására irányuló szavazás megtartásáról. 1979-ben az Európai Közösség kilenc tagállamának több mint 185 millió polgárát várták az urnák elé.

1979-ben az első közvetlenül választott Európai Parlament alakuló ülésén Simone Veil, az Európai Parlament frissen megválasztott elnöke beszédében kimondta: az európai közösség legfőbb teendője a szabadság és a jólét megteremtése, legfőbb büszkesége pedig, hogy békében áll, hiszen ezt várják el tőle az emberek. Európa léte biztosított, a jobb Európa volt az első közvetlen európai választás tétje – fogalmazott Veil.

Szimbolikus jelentőséggel bír, hogy Simon Veil köszöntője után a közvetlenül megválasztott Európai Parlament első felszólalója az északír konzervatív Ian Paisley volt, aki a Ház nemzetével szembeni tiszteletlenségét kifogásolta, felróva, hogy a brit zászlót tévedésből fejjel lefelé tűzték ki a Parlament épülete előtt. Egy közvetlenül választott Európai Parlament ilyen sértő és tiszteletlen hozzáállást nem engedhet meg magának egy tagországával szemben – fogalmazott akkor Paisley.

Hol tartunk ma már ehhez a tiszteletlenséghez képest? „Az európai uniós pénzügyi támogatások hatékony eszközt jelentenek a jogállami elvek tiszteletének biztosítására, ezért az olyan tagállamokat, mint Lengyelország és Magyarország pénzügyileg ki kell éheztetni!”– kiáltotta ki harci lázban égve a Deutschlandfunk német országos közszolgálati rádióban Katarina Barley korábbi német igazságügyminiszter, az Európai Parlament egyik alelnöke 2020 őszén.

„A határozott uniós fellépés ellenére Magyarország már nem demokrácia, hanem a választásos önkényuralom hibrid rezsimje. (…) Ezért az Európai Parlament felszólítja a Bizottságot, hogy addig ne hagyja jóvá a magyar helyreállítási és rezilienciaépítési tervet, amíg az ország teljes mértékben eleget nem tesz az összes ajánlásnak, vonja ki a finanszírozás alól a magyar kohéziós programokat, hogy felléphessen az uniós forrásokkal szembeni mindenfajta politikai visszaéléssel szemben.” Ezek az Európai Parlament 2022. szeptemberi határozatának állásfoglalásai.

Az EU csak a nemzetekkel szemben képes meghatározni önmagát

Az Európai Unió hosszú ideje csak saját tagállamai és azok állampolgárai ellenében képes meghatározni önmagát. Fellépése tisztán politikai kérdés, a szocialista kormányok korrupciós ügyeit, az osztrák alkotmánybíróság által megerősített választási csalást nem követi jogállamisági eljárás. A magyar gyermekvédelmi törvénnyel egyező tartalmú litván jogszabály az Európai Bizottság szerint nem ütközik az EU jogba, nem indul sem kötelességszegési, sem jogállamisági eljárás, mi több, Litvánia – Magyarországgal ellentétben – az uniós forrásokhoz is hozzájut. Az Európai Bizottság a túlzott államháztartási hiány ellenére nem tesz lépéseket a francia kormány ellen az európai szemeszter keretében, „mert Franciaország Franciaország” – ahogy azt Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság korábbi elnöke nyíltan ki is mondta. A német alkotmánybíróság is következmények nélkül behúzhatta a féket az integrációt illetően a Lisszaboni Szerződést értelmező 2009-es döntésében, Lengyelország pedig bemondásra kapja meg az uniós forrásokat, ha brüsszeli szempontból megfelelő kormány áll az ország élén.

Az Európai Unió soros elnökségét jelenleg ellátó Belgium külügyminisztere, Hadja Lahbib liberális politikus most éppen azért sürgeti a többi EU-tagországot, hogy folytassák a jogállamisági eljárást, amelynek eredményeképp megfoszthatják szavazati jogától a soros elnöki tisztet jövő hónaptól átvevő Magyarországot. „Egy olyan Európánk van, amely nehezen halad előre, és sajnos néhány állam – különösen egy állam – a vétó hozzáállását tette magáévá.” – rótta fel a belga politikus Magyarország bűnét: nem hajlandó lemondani egyet nem értési jogáról az orosz–ukrán háború kérdésében. „Úgy gondolom, hogy bátornak kell lennünk a döntésekhez: aktiváljuk a 7. cikket, amely eltörli a vétójogot.” – kiáltotta ki.

Brüsszel szerint a Szerződések által biztosított nemzetállami döntési szabadság sérti az EU elveit, a harci láz hevében pedig a tagállami cselekvőképesség fenntartására irányuló magyar törekvésnek a szavazati jogtól való megfosztással vetnének véget.

A háborús mozgósítás a valóságtól elszakadt elitprojekt

„Az Európai Parlament megerősíti, hogy támogatja Ukrajna következetes katonai segítségnyújtását mindaddig, amíg az Ukrajna győzelméhez szükséges, (…) megismétli a tagállamokhoz intézett felhívását, hogy jelentősen növeljék és gyorsítsák fel katonai támogatásukat, különösen a fegyverekkel és lőszerekkel való ellátásukat a világosan azonosított szükségletekre válaszul. (…) Felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy gyorsítsák fel a Stratégiai Iránytű teljes körű végrehajtását az európai katonai együttműködés ipari és fegyveres erők szintjén történő fokozása révén.” – adta ki az instrukciókat idén februárban egy európai parlamenti állásfoglalás.

„Az EU hadserege az uniót függő puha hatalomból globális jelentőségű szuverén szuperhatalommá alakíthatja át.” – mondta Ursula von der Leyen, az EU Bizottság elnöke még 2018-ban, amikor Németország védelmi minisztere volt. „Elérkezett az idő egy európai sereg számára, amely elkötelezett a béke mellett kontinensünkön és a világon. A szavakat most tetteknek kell követniük. Ettől Európa erősebb lesz!” – tette hozzá.

Német vezető politikusok nemzeti szintű, Manfred Weber pedig már európai uniós sorozásról beszél, a vele gyakran konzultáló civil szervezet, amely az uniós sorkatonaság koncepcióját előzetesen felvetette, az európai tudat kialakulását remélné az európai fiatalok hadrendbe állításától. „Az EU hadserege elősegítheti az európai tudat kialakulását, ami szükséges feltétele a magabiztosabb európai geopolitikai álláspontnak. Ez különösen igaz lenne, ha a 17 és 26 év közötti állampolgárok kötelező szolgálati időszakát vezetnénk be, hat–kilenc hónap időtartamban. (…) Azt javasoljuk, hogy az EU hadseregét egy új EU Kül- és Biztonsági Tanács felügyelje, amely az Európai Unió Tanácsának és az Európai Parlament tagjaiból áll, és egy új védelmi biztos vezeti. Ez a testület egyhangúlag hozzájárulhat ahhoz, hogy az uniós katonákat külföldre küldjék.”

Európai Unió vezetőitől származó felelőtlen és utópisztikus háborúpárti kijelentések, a külügyekben való egyhangú döntéshozatal felszámolására irányuló erőszakos törekvések mind az elvek, mind a gyakorlat szintjén messze eltávolodtak az európai emberek érdekeitől és az unió valódi esszenciájától, ami a békére és az európai egységre való törekvést jelenti. Hiába hirdet mást Brüsszel, éppen ez teszi az Európai Uniót sebezhetővé.

Vissza a valósághoz, vissza a közérdekhez!

Az európai integráció a kezdetekben pontosan azért lehetett olyan sikeres, mert irányítói valószerű célokat tűztek ki, terveiket pedig a nemzetek együttműködésére és nem azok kényszerítésére alapozták. Az uniós működéssel kapcsolatos állampolgári visszajelzés azonban legfeljebb ötévente érkezik Brüsszel felé, a közvélemény támogatásának megszerzése nem feltétele a döntéshozatalnak, márpedig a polgárokkal fenntartott kapcsolat minden intézmény sikerének és tartós fennmaradásának alapvető feltétele. Az eddigiekben a tíz éve húzódó migrációs válság volt a legékesebb példa arra, hogy egy utópisztikus elképzelés milyen messze tud kerülni a társadalmi valóságtól. Ma már a háború kérdése is az. Márpedig az uniós politika célja a közszolgálat, azonban azt csak abban az esetben tudja teljesíteni, ha nem képzelgéseket kerget, hanem az állampolgárok valós szükségleteit igyekszik kielégíteni.

Nekünk magyaroknak a történelmünk során elszenvedett háborús kiszolgáltatottság közepette a túlélés, a szabadság, a demokrácia, a cselekvőképesség legfontosabb kerete, gyakran egyetlen biztos állandó adottságként a nemzeti létük volt. Szent János Pál írja „Emlékezet és azonosság” című könyvében, hogy a szabadság, a hit és a nemzet értéke egészen más, jóval jelentősebb Európa kommunista uralom alá került, majd attól megszabadult felén, mint a gazdag, szabad Nyugaton. Nekünk ugyanis – velük ellentétben – mindezekért meg kellett küzdenünk, sokaknak az életüket is fel kellett áldozniuk érte. Itt az idő, hogy a józan észhez visszatérve rendezzük Európa legfontosabb sorskérdéseit, mert az a döntés, amit most hozunk, meghatározó lesz Magyarország cselekvőképességére és a közös európai együttműködés túlélésére nézve egyaránt.